A torony
Írta: Rauf
Greg Hawok és a kapuőrzők
'' 1 ''
Csodálatos látványt nyújt Canaria világának vadregényes tája. Hegyek hófödte bércein a fagyos halál ígérete se csökkenti annak szépségét, melyet fehérebbnél is fehérebb hó, mint megannyi apró gyémánt szikrázása idéz a reggeli napfényben. Erdőiben tiszta vizű patakok csobogása csalogatja az állatokat és átutazókat a felfrissülés reményével. Sivatagjaiban szárasság és homokviharok tombolása szedi jogosnak vélt áldozatait, hogy mikor beköszönt az esős évszak élettel töltse meg a kihalt tájat. Ilyenkor kizöldül a sivatag, előbukkannak rejtekhelyeikről az állatok, apró tavacskák jelennek meg s tűnnek el újra az esőzések végén. Mocsaraiban a rothadás és halál állandó jelenléte mellett, ritka növények nőnek, melyek megszerzését rejtélyes és veszélyes teremtmények akadályozzák. Érintetlen pusztáin vadlovak csordája kezd vágtába, hogy versenyre keljen a széllel.
Ám Canaria-át nem csak növények és állatok népesítik be. A hegyek alatt törpe tárnák nyújtóznak álmosan, jelezve a törpék több ezeréves múltját. Egy-egy tárna ezernél is több törpének ad otthont, állandó munkát, fémek és drágakövek bányászásával, megmunkálásával. Legtöbbet, fegyvereket és páncélokat készítenek, de olykor egy-egy műtárgy is kikerül kezeik közül. Munkáikat eladják a hegyek lábainál létesített kereskedő városokban, falvakban, de legjobban sikerült mestermunkáikat megtartják maguknak.
Az elfek az erdők rejtélyes népe. Kultúrájuk és maguk is még a törpéknél is öregebb. Canaria erdőinek többségét ők ültették. Otthonaikat fák tetejére építik s legnagyobb városaik mind a legöregebb erdőségekben található. Egytől egyig kecsesek s mesterien bánnak az Íjjal. Mégis Canaria legnagyobb részét az emberek népesítik be. Fiatal faj, de kitartásuknak és erőfeszítéseiknek hála mára ők népesítik be Canaria nagy részét. Az elmúlt pár ezer évben Canaria felszínét az emberek formálták, terjeszkedésükkel, háborúikkal. Királyságokat és birodalmakat alapítottak, melynek egy része mára a feledés homályába veszett. Néhány ősi királyság még most is létezik, amiket meg felemésztettek a háborúk vagy az idő vasfoga, helyükre újabbak épültek az előző romjaira. Városaik és falvaik megtalálhatók mind a hegyek lábainál, erdőségek és mocsarak mellett, sivatagok oázisában és a puszták szeles vidékein. Canaria-át ezen kívül még rengeteg lenyűgöző és félelmetes teremtmény népesíti be. Dombságokon élő gnómokról és fél szerzetekről, hegyek közelében élő orkokról, óriásokról, erdőségekben megbúvó goblinokról vagy a mocsaras vidéket kedvelő gyíklényről nem is beszélve.
'' 2 ''
Greg Hawok Ezredes és csapata, Jad Dougles Százados és Sam Colbert Hadnagy a romoknál várakoztak. Sötétzöld egyenruhát viseltek taktikai mellénnyel, karjukon csapatuk jelzése látszott, egy pajzsban két darab G betű összekapcsolódva. Kezükben gépfegyverrel oldalukon pisztollyal, és hátizsákokkal jöttek. Valaha egy kisebb vár vagy helyőrség állhatott itt, melynek romjai régmúlt idők csatáit idézte. A várfalnak és a toronynak egy része még mindig állt, hirdetve az építők keze munkáját. A reggeli napfénye még erőtlen volt, mikor az ezredes és csapata felderítette a romokat. Nem sok mindent találtak rozsdás törött fegyvereken, páncélokon és emberi csontokon kívül. Enyhe csípős szél fújt. Míg várakoztak a torony romjainál alakították ki rögtönzött bázisukat. Sam kezdte az őrködést a várfal tövében, míg a többiek tábortüzet gyújtottak. Óránként váltották egymást.
A nap már magasan járt az égen s a szél is alábbhagyott. Ismét Sam őrködött, mikor egy csapat lovat pillantott meg feléjük ügetni az egyiken egy lovassal.
- Ezredes! Vendégünk érkezik! - Kiabált Sam miközben a fal tövéhez guggolt. A többiek is követték példáját. Mikor a lovas közelebb érkezett hozzájuk Sam és Jad felismerte.
- Ezredes ő Cibill Tortega az összekötőnk! - Mondta Sam.
- Üdv! Cibill? Cibill Tortega? - Kérdezte Greg miközben felállt. Cibill barna bőrcsizmája és nadrágja szinte egybe olvadt, míg világosabb kaftánja kiegészítette öltözetét, az alatta megbúvó bőrvérttel, amit a hanyagul összehúzott köntös engedett látni. Derekán míves hosszúkard lógott. Arca borostája ellenére is egészen fiatalnak tűnt.
- Igen és én is üdvözlöm! Maguk az Alantisziak?
Greg bólintott.
- Késett!
- Sajnálom de, egy kis elintézni valóm volt és lovakat se könnyen szereztem.
- Erről nem volt szó, senki nem mondta, hogy lovagolni is kell uram! - mondta Sam.
- Úgy tudom már az alapkiképzés része a lovaglás, vagy rosszul tudom?
- Nem uram, jól tudja! Csak hát én és a lovak nem igazán jövünk ki egymással.
- Ne nyafogjon Sam, menni fog az. Ha más nem odakötözzük. Mostantól viszont tegezzenek, meg értették? Sam? Jad?
- Igen uram, azaz Greg! - Habogta Sam.
- Rendben Greg - Mondta Jad.
- Nos, uraim akkor készüljenek. Szedjék össze a cuccaikat és indulunk. Tényleg Cibill milyen messze van a falu?
- Hát körül belül fél nap lesz lóval.
- Fene, azt hittem közelebb van. Jól van, akkor induljunk! Sam, Jad lóra.
Sam eloltotta a tábortüzet, addig Jad összepakolta a felszerelésüket. Amit lehetett lovakra rögzítettek majd felszálltak. Sam lova idegesen nyerített mikor útnak indultak.
'' 3 ''
Hawok ezredes kiszállt a taxiból, majd elindult a Los Angelesi iskola épülete felé. Sötétkék katonai díszegyenruhát és tányérsapkát viselt. Frissen volt borotválva. Az iskola parkolóiban katonai járművek álltak és egy kerítést is felhúztak, hogy az iskolát jobban elszeparálják az utcától. A bejáratánál katonák őrködtek zöld egyenruhában és gépfegyverrel. Mikor az ezredes elhaladt mellettük kihúzták magukat s tisztelegtek.
- Jó napot Ezredes úr! - Harsogták a katonák.
- Maguknak is fiúk! - Mondta Greg anélkül, hogy meg ált volna, majd belépet az épületbe. Bent katonák szaladgáltak fel alá, mindenkinek meg volt a maga dolga.
- Merre találom a Tábornokot?- Kérdezte Greg. Egy fiatal katona felelt neki aktákkal a kezében.
- Strikland Tábornokot az emeleten találja meg az igazgatói irodában.
- Köszönöm - Felelte, majd felsietett az igazgatóiba. Kopogott.
- Jöjjön be! Felelte a Tábornok. Mi járatban jött fiam?- Kérdezte a tábornok az író asztala mögül, amin még mindig az igazgató Mr. Arbuckle névtáblája díszített, és amin helyet kapott egy hamutál is. Szivarfüst terjengett a levegőben.
- Gregory Hawok Ezredes a tábornok úrnál Khh..Khh.. szolgáltra jelentkezem! Uram.
- Sajnálom, talán zavarja a szivarfüst?- Kérdezte a tábornok.
- Nem uram!
- Nagyon helyes! Üljön le ezredes már vártam magát.
- Köszönöm uram, de inkább állnék!
- Rendben maga tudja! Az a helyzet, hogy hozzám vezényelték Gregory. Ugye szólíthatom így?
- Ha lehet uram csak Greg.
- Rendben, tehát Greg. Megnéztem az aktáját. Több évig szolgált Irakban és Afganisztánban is. Többször kitüntették érdemeiért, majd megkapta a bátorság érdemrendet, s mindezt ilyen fiatalon. Majd miután megjelentek a Kapuk és eluralkodott a káosz, nos, a rend helyre állításában is részt vett úgy tudom. Majd Beállt a Kapu Őrzőkhöz. Igaz ez?
- Igen uram!
- Helyes, helyes. Elmondom mi a helyzet. Én kértem magát. Sajnos elég rossz a helyzet felénk. Nem felügyelünk minden kaput, sok még most is rejtve van számunkra. A vándor kapukról nem is szólva, de ez a kisseb gond. Nemrég kapcsolatba lépet velünk Canaria-ból egy Cibill Tortega nevű ember. Ő az összekötőnk a Canir királysággal. Egy falu lemészárlásáról hozott hírt, amivel minket vádolnak. Egy szemtanújuk állítja, hogy hozzánk hasonló emberek jöttek a falujába szikrázó fegyverekkel, amik fémszilánkokat köptek. Most az uralkodójuk első Damos király minket tesz felelőssé. Ha nem teszünk valamit, kitörhet világaink közt a háború. Szorult helyzetben vagyunk, nincs más választásunk, néhány emberünknek át kell kelnie s kivizsgálnia. Ha a falusiakat tényleg a mi fegyvereinkkel ölték meg, ki kell derítenünk kik voltak és elfogni őket.
- Uram biztos jó ötlet ez, és ha csak egy csapda?
- Ezt a kockázatot vállalnunk kell. Igaz, a Canaria-iak nem túl fejlettek technikailag, de mondanom sem kell, milyen törékeny a rend Amerikában. Egy háború újra káoszba taszítaná. És még valami! Ugyan ez még titkos, de egy bázist is szeretnénk létrehozni odaát! Ez nagyban megkönnyítené a dolgunkat.
- Értem uram. Szóval ki kéne nyalni a seggüket? Már elnézést uram!
Ezért katonai bíróság elé állíthatnám, ugye tudja?- Kérdezte kiabálva szemével szikrákat szórva. Na de nyugodjunk, meg. Csak azt kérem, tegyen meg mindent, amit lehet!
- Ez a parancs?
- Igen!
- Hány embert vihetek magammal?
- Kettőt tudok nélkülözni jelenleg a Kapu Őrzők közül, de maga választhatja ki a csapata tagjait. Az aktáikat már átvitettem a szobájába.
- A szobámba uram?
- Igen, majd el is felejtettem. A tantermekben alakítottuk ki a legénységi szállást. Ha valamelyik Kapu Őrzővel beszélni akar, ott megtalálja őket. Most pedig Ginger őrmester megmutatja a szobáját. Igyekezzen választani, holnap reggel pontban hétóra nulla-nullakor átkelnek. A Tábornok rádiózott.
- Ginger őrmester, itt Strikland Tábornok, azonnal jöjjön az irodámhoz és kísérje Hawok Ezredest a szobájába.
- Jelentkezem Tábornok úr. Vettem a parancsot - Válaszolt Ginger rádión.
- Kérek engedélyt lelépni! - Mondta Greg.
- Távozhat! Viszlát és sok sikert!
- Köszönöm uram! Greg az ajtó előtt várta Ginger Őrmestert.
'' 4 ''
Már esteledett, mikor Greg és csapata megközelítették a falut. A fák és bokrok, amik mellett elhaladtak eltűntek, helyüket gabona mezők vették át. A lenyugvó nap bíbor vörösre festette az apró falu utcáit és egy kisseb temetőt is, mely a falu mellett húzódott néma emléket állítva egykori lakóinak. A házak nagy része téglából épült nádtetővel, de akadt néhány vályogház is. Tényleg nem volt nagy falú, csak egy utcából állt és az egyik végéből látni lehetett a másikat.
- Nos Cibill megjöttünk. A lovakkal mi legyen? - kérdezte Greg.
- Jöjjenek, itt egy nagyobb istálló, elférnek benne a lovak.
- Végre leszállhatok erről a túlméretezett szamárról, már teljesen feltörte a seggem - Panaszkodott Sam.
- Pedig rendesen ki van párnázva! - Jegyezte meg Jad.
- Na, menj a francba!
- Uraim, uraim nem lehetne a feladatra koncentrálni? - Vágot közbe Greg.
Bár az istállóban tényleg elfértek a lovak, a korhadás és penész bűze lengte be a helyet, rá fért volna már egy alapos felújítás. Miután leszerszámozták a lovakat elindultak a falu belseje felé.
- Ez itt Erdőszéle faluja! Látják mit műveltek? A házakat feldúlták, párat fel is gyújtottak. Az embereket mind megölték és mindenhol ezeket a sárga fémszilánkokat hagyták, látják? - Fakadt ki Cibill miközben vezette őket.
- Ez itt a főtér, tudom nem nagy, de ez egy kis falu. Ez az épület volt a Templom. Mutatott egy vályogkunyhó romjaira. A romok előtt fa törmelékek és egy kisebb harang hevert a földön. Ami vele szemben áll nagyobb épület a tér másik oldalán, az a fogadó. Bár leginkább csak iszogatni jártak ide a falusiak - Mondta Cibill miközben egy téglaházra mutatott, ami jól átvészelte a támadást, ugyan ablakait és ajtaját is betörték, ez volt a leglakhatóbb.
- Na, ne viccelj ez nagy? Ennél a kutyám Kojak kutyaháza is nagyobb. - Mondta Sam.
- Kojak-nek nevezted el a kutyádat? Te beteg vagy! - Mondta Jad
- De hát, ha egyszer rá hasonlít.
- Jól van, egy kis komolyságot kérek, itt embereket öltek meg! Felállítjuk a tábort éjszakára. Sam, Jad biztosítjuk a házat, utána meg szétnézünk a faluban. Nem szeretnék semmilyen meglepetést! - Utasította őket Greg. A fogadó két szobából állt. Ballra egy rozoga pult helyezkedett el. Mögötte hordók helyezkedtek el s a falra szerelt polcokon üvegek voltak ismeretlen folyadékokkal. Szemben egy kisebb kandalló egy bográccsal, jobbra egy ajtó nyílt, míg középre három kisebb asztalt zsúfoltak pár székkel. A másik szobában három fekhelyet találtak szalmából és további hordókat és ládákat. Valószínű raktárnak használták, mikor nem volt vendég. Egyetlen ablak volt a bejárati ajtó mellet.
Az éjszaka szép lassan ráborult a falura ezért lámpát kellet gyújtaniuk a falu átvizsgálásához. Nem tartott sokáig, így visszatértek a fogadóba, de valami nem volt rendben. Egy idegen hangja szűrődött ki. Berontottak. Cibill egy széken ült, míg az idegen a kandallónál guggolt s a bográcsban kevergetett valamit. Fegyvereiket az idegenre szegezték.
- Mi az isten, ki ez a férfi Cibill? - Kérdezte idegesen Greg. Ne lőjetek fiúk! Ki maga? Azonnal mondja meg!
- Nyugalom uram, ő a túlélő, aki látta a támadást. - Mondta Cibill. Jad közelebb lépett az idegenhez, aki közben fel ált s megfordult. Magas izmos fickónak tűnt, hosszú fekete kócos haja és dús szakálla volt. Ruhái csupa prémes állat bundájából lett összevarrva, övébe tűzve pedig egy fejsze és egy hatalmas nyúzókés lapult.
- Aszta, látjátok mekkora bökője van, ekkora még Rambó-nak se volt! - Mondta Jad miközben hátra hőkölt.
- Jó este van uraim! Buck nem akart megijeszteni senkit. Egész nap vártam, de nem bírtam, ezért elmentem vadászni. Sajnos csak pár nyamvadt nyulat fogtam, de szerencséjük van, isteni nyúl ragut készítek. Bár még kell neki főni.
- Cibill azért ezt mondhattad volna korábban is, hogy a szemtanú is itt lesz. Azt hittem őt biztonságba vitték.
- Buck nem megy innen sehova! Tudják egész életemben itt laktam a faluban. Nincsenek rokonaim se ismerőseim máshol. Itt legalább ki ismerem magam - Mondta Buck
- Ezt megértem Buck. Cibill te viszont legközelebb szóljál, meg is ölhettük volna - mondta Greg. Tehát Buck-nak hívnak?
- A barátaim hívnak így, bár ha belegondolok mindenki más is.
- Rendben szóval Buck. Greg a többiekre nézett. Jad most te kezded az őrséget, az ablakból figyelj. Három óránként váltjuk egymást. Szóval Buck meséld el mit láttál a faluba.
- Hát én vadászatból jöttem, tulajdonképpen majdnem minden nap vadászni megyek, bár néha csak bóklászok az erdőben. Persze csak a szélén a közepére nem merészkednék egyedül. Tudják a szellemek és démonok miatt. Na, szóval a faluból furcsa hangokat hallottam. Közelebb mentem és egy ház mögül néztem ki. Csupa idegen és megöltek mindenkit. Olyasféle fegyverekkel, mint maguknak van.
- De kik voltak, milyen ruhában?- Kérdezte Jad az ablak mellől.
- Olyasfélék, mint maguk. Furcsa ruhákban és furcsa fegyverekkel. Ennél többet Buck nem tud mondani.
- Na, ezzel se kerültünk közelebb - Mondta Sam.
- Lehet, de lehet, hogy mégis! Azt tudjuk, hogy a mi világunkból származnak. Ha nem eltévedt civilekről van szó, márpedig nem valószínű, akkor csak zsoldosok lehetnek! - Jelentette ki magabiztosan Sam.
- Zsoldosok? Nem tudom, mit jelent uram, de gondolom, maguk csak tudják. Buck csak vadászathoz ért és a nyomokhoz.
- De mit keresnek Canaria-ban zsoldosok? Hogy tudnak átkelni?
- Valószínű rejtett kapukon, amit még nem sikerült felfedeznünk - Mondta Jad.
- Amíg a faluban voltak hallottad miről beszélgetnek? - Fordult Greg, Buck-hoz.
- Csak foszlányokat uram valami jutalomról és mágusról.
- Mágusról? Cibill te tudsz valamit erről?
- Keveset! Sok legendát hallani az erdőben megbúvó gonoszról, démonokról, szellemekről. De ami bizonyos, hogy régen az erdőben egy mágus élt. Tarnow-nak hívták, ha jól emlékszem. Gonosz kísérleteket folytatott és nagyon sok jó ember hallt meg miatta. Egy idő után az emberek összefogtak és elindultak végezni a mágussal. Mikor az emberek bementek az erdőbe és már a tornyához közeledtek, Tarnow kapukat nyitott a démoni síkra. A démonok áradata, ami átjött rajta teljesen megfertőzte az erdőt. Sajnos a történetnek itt vége. Senki nem tudja mi történt ezután, de az óta is tűntek el emberek.
Greg é az emberei egymásra néztek.
- Hát ez egy baromság! Ugye ezt ti se hiszitek el? - Kérdezte Sam.
- Démonok? Ez tényleg hihetetlennek hangzik egy kicsit Cibill! - Mondta Greg
- Én csak azt mondom, amit hallottam!
- Buck láttad merre mentek miután végeztek a faluban?
- Arra fele amerről én is jöttem az erdőbe. Furcsálltam is hisz nincs ott semmi néhány vadállaton kívül.
- De hát az előbb nem azt mondtad te is, hogy démonok és szellemek lakják? - Kérdezte Sam.
- De persze azok is, de csak az erdő legmélyén. De oda ép eszű ember nem merészkedik. Tudják, a faluban sok történet keringet. Állítólag a démonok és szellemek felfalták az emberek lelkét és belebújtak a testükbe.
- Buck ez badarság! Szellemek és démonok nem léteznek - Jelentett ki újra Sam.
- Rendben akkor követjük őket. Buck el tudsz minket vezetni az erdőbe? - Tudakolta Greg.
- Igen, elvezetem! Akár most is indulhatunk!
- Ma már nem megyünk sehova, majd holnap. Fiúk ma éjjel itt éjszakázunk. Jad után Sam őrködött, utána meg Greg-en volt a sor. Sam felébresztette.
- Rendben Sam mehetsz aludni, innen átveszem.
- Greg miért hívott minket Cibill Alantisziaknak? Greg elmosolyodott.
- Tudod, még az idők hajnalán ezek kapuk már léteztek. Az egyik legnagyobb akkori civilizáció az Atlantiszi volt. Az Alantisz ennek a Canaria-i megfelelője.
- Atlantisz? De hát az csak legenda, nem?
- Nem. Atlantisz tényleg létezett, de valamiért elpusztult s a kapuk is bezáródtak. Máig nem tudni miért. De most már feküdj le!
- Rendben.
'' 5 ''
A nap álmosan bukott alá a láthatáron, bíborra és narancsra festve a Los Angelesi eget. Greg átnézte az aktákat, amit a tábornoktól kapott.
- Sam Colbert hadnagy. Felcserként szolgált több háborús zónában. Jó lövész. Parancsmegtagadás? Hmm, vajon milyen parancsot tagadhatott meg, hogy idekerült? Átkelések száma egy. Jad Dougles százados. A Különleges osztagnál szolgált, volt zöldsapkás. mesterlövész. Bevetések Irakban, Afganisztánban, Új Guineában, Mexikóban. Igazi túlélőnek tűnik. Átkelések száma kettő. Megfelelnek - Gondolta Hawok ezredes majd elindult a legénységi körletrész felé.
Belépet legénységi szállásra. Padok már régen nem voltak, helyüket összecsukható priccsek vették át a teremben, de a tábla még mindig hirdette, hogy mire használták régen.
- Figyelem elöljáró érkezett! Kiabált egy katona, majd mindenki az ágyához sietett és vigyázba vágta magát.
- Sam Colbert Hadnagy!
- Igen uram! - Mondta az egyik, akin még rajta volt a katonai baseball sapkája. Greg odament.
- Átnéztem az aktáit, jó katonának tűnik.
- Köszönöm uram!
- Kár hogy megtagadott egy közvetlen parancsot! Mi volt az a parancs?
- Uram egy katonai akcióban több civil is megsérült. Parancsot kaptunk a visszavonulásra, de én megtagadtam, hogy elláthassam a sérüléseiket.
- Hány civilt sikerült megmentenie?
- Hármat uram. Egy anyát és két gyerekét.
- Értem. Holnap reggel jelenjen meg hatóra nulla nullakor az eligazítóban. Átkelünk Canaria-ba a többit holnap. Most pihenhet!
- Parancsot értettem!
- Jad Dougles Százados!
- Uram Dougles Százados az edzőteremben van - Mondta egy fiatal őrmester.
- Köszönöm.
Az edzőtermet a tornateremben alakították ki. A Kapu Őrzők itt edzették magukat s egy ringet is kialakítottak bokszhoz és más küzdősporthoz.
A küzdőtéren ketten bokszoltak mikor Greg megérkezett. Egyikük egy fekete bőrű idősebb, de rendkívül izmos katona volt.
- Jad Dougles Századost keresem! - Fordult oda egy súlyzózó emberhez.
- Ő az uram a ringben - Mutatott a kézi súlyzójával a ring felé. Greg határozott léptekkel indult a ringhez.
- Melyikük Jad Dougles Százados? A néger bokszoló egy bal horoggal ki ütötte a partnerét, aki elterült.
- Attól függ, ki kérdezi! - válaszolt a néger.
- Gregory Hawok ezredes, az új parancsnoka.
- Jelentkezem uram! Nem tudtam, hogy új parancsnokot kaptam! - Mondta Dougels Százados miközben lejött a küzdőtérről. Partnere már kezdett magához térni. Mikor vezényeltek át?
- Most ebben a percben!
- Értettem és miért keresett meg ilyen későn ezredes úr? Holnap is közölhette volna.
- Mert holnap hatóra nulla nullakor meg kell jelennie az eligazítóban. Fontos küldetésre megyünk Canaria-ba.
- Átkelünk. Erről az akcióról a Tábornok úr is tud?
- Igen! De a többit holnap. Pihenje ki magát addig katona.
- Parancs értettem!
- Leléphet!
- Köszönöm uram.
Greg elindult vissza a szálására, de még halotta Dougles Századost az edzőteremből.
- Na, puhányok ki áll ki velem még egy kis bunyóra?
Másnap hatóra ötvenötkor, Greg várta az embereit a kaputeremben Ginger Őrmester társaságában. Tulajdonképpen ez a szoba régebben a fiúmosdó volt, de mára már a vécéket és piszoárokat leszerelték, valamint egy ablakot vágtak a jobb oldali falban, hogy a szomszéd szobából szemmell tarthassák a kaput. Közepen a kapu elé egy vastag fémkeretes páncélajtót szereltek, hogy megakadályozzák a tiltott átkelést. Pontban hétóra nulla nullakor Sam Colbert Hadnagy és Jad Dougles Százados is megérkezett.
- Eléggé kicentizték! Felkészültek?
- Igen Uram - mondták egyszerre.
- Akkor induljunk mondta az ezredes, majd beírta a kódot a panelen és kinyitotta az ajtót.
- Jó utat Ezredes és ne felejtsék, a visszatéréshez meg kell adniuk a kódot, különben nem nyitjuk ki a kaput! - Közölte Ginger Őrmester.
- Értettem és köszönöm Őrmester! - Mondta majd belépett az ajtón. A többiek követték.
'' 6 ''
Reggeli napfény narancsos ragyogása árasztotta el a kis falu főterét és világított be a ház ablakán. Az ajtót nem sikerült visszarakniuk az este, ezért asztalt és pár hordót toltak oda, hogy valami távol tartsa az éjszakai ragadozókat. Greg az ablakból nézte a napfelkeltét. Gyönyörűnek tartotta.
- Jó reggelt álomszuszékok! Felkelni, hasatokra süt a nap!
- Ó máris reggel van? Csak még öt percet had aludjak - Kérte Sam.
- Gyerünk, keljünk fel! Minél hamarabb végzünk annál hamarabb térhetünk haza! - Jelentette ki Jad.
- Gyerünk, igyekezzetek, félóra múlva indulunk. Ennyi időtök van elkészülni.
- Rendben Greg akkor Buck-kal mi is elkészülünk addig -Mondta Cibill.
- Cibill Buck-ra szükségünk van, mert ő ismeri az erdőt, de nem tartom jó ötletnek, hogy maga is eljöjjön.
- Nem baj, szerencsére ebben nem te döntesz! Ne keljen emlékeztetnem, hogy ti idegenek vagytok a világomban.
- Rendben, de nem garantálhatjuk a biztonságodat.
- Megértettem.
Félóra múlva már mindenki indulásra készen állt.
- Greg mielőtt elindulunk, szeretnék adni maguknak valamit - mondta Cibill majd egy összetekert pokrócot vett elő, bőr szíjjal összekötve s a földön kibontotta. Ezeket a rövid kardokat Első Damos király küldte maguknak. Tudom, egyszerű fegyvereknek tűnnek, de hatalmas erejük van. Képesek megsebezni a démonokat és hasonló teremtményeket is.
- Köszönjük Cibill, de megvan a saját fegyverünk. Greg a mordályára csapott. Higgy nekem, ezzel is el tudunk intézni bármiféle Démont, már ha léteznek.
- Rendben, de azért a kedvemért tartsák maguknál. Különben is nagy sértés lenne, ha nem fogadnák el királyom ajándékát.
- Jól van, jól van te győztél! Sam, Jad vegyenek el egyet maguk is s haladjunk.
- De Greg ez tiszta hülyeség. Kardot is cipeljünk mikor itt ez a dög nehéz, fegyver is? - Kérdezte Sam.
- Ha nem kell, add ide. Nekem tulajdonképpen tetszenek ezek a kardok. -Felelte Jad majd Sam-ét is az övére erősítette.
- Jól van, csak haladjunk, hozzuk a lovakat! - mondta Greg.
- Lovakat uram? Azokat nem hozhatjuk! - Felelte Buck.
- Hogy-hogy nem. Magyarázd meg.
- A lovak nem bírják az erdő közelségét! Megvadulnak tőle!
- Ó hogy az a...! Rendben akkor gyalogolunk. Milyen messze van?
- Az erdő csak pár óra gyalog uram.
- Akkor indulás!
'' 7 ''
Horrorfilmbe illő látványt nyújtott a Démon erdő göcsörtös régmúltat idéző fái, melyek olyan sűrűn nőttek, hogy félhomályba borították az egyébként is rémisztően csendes tájat. Buck segítségével követni tudták a zsoldosokat, akiknek a nyomaik egyik ösvényről a másikra vezetett. Pár óra elteltével a sötétség már tapintható volt az erdő mélyén, de az emberi szem még képes volt hozzá szokni. Előttük a távolból félelmetes morgás hallatszott. Fegyvereiken bekapcsolták a lézercélzót majd, vadul keresni kezdték a hang forrását. Egy távolabbi bokor mögül lassan előmászott egy bestia mely még a legfélelmetesebb rémálmaikat is felülmúlta. Hasonlított egy farkashoz, de sokkalta nagyobb volt nála. Hollófekete bundája csimbókokban lógott róla. Szemei rubint vörösen izzottak. Pofájában az agyarak, mint hegyes tőrök meredtek. Megpillantva új áldozatait, hangos vonyításba kezdett, mely oly bénító fájdalmat idézett mindenkiben, mint marionett bábuk, amiknek elvágták a zsinórjaikat zuhantak erőtlenül a földre, kezüket a füleikre tapasztva. A bestia támadásba lendült. Buck magához térve a fejszéjéért nyúlt, a szörny felé hajítva azt, de ahelyett, hogy bele állna, ártalmatlanul pattant le a démonfarkas fejéről. A lény Buck-ra vetve magát a hátára döntötte. Buck kezeivel a farkas állkapcsait támasztotta, hogy ne haraphassa meg. Ekkora már a többiek is magukhoz tértek a fájdalomból s fegyvereikkel tűz alá vették a lényt. A golyók úgy pattantak le róla, mintha csak egy tankra lövöldöznének. Jad hirtelen ötlettől vezérelve előkapta az egyik kardot s a bestia felé dobta. A rövidkard egyet pörgött, majd éle kékes izzásba kezdett mikor célba talált a lény oldalába, de ez csak még jobban feldühítette. Egyetlen határozott harapásával csontostól tépte ki Buck egész arcát s kiköpve megindult Jad felé. Buck kezei tehetetlenül hullottak alá örök mozdulatlanságra kárhoztatva. Meghalt. Greg kardal a kezében állta útját a bestiának, de mit bika, aki vérszemet kapott, egy hatalmas ugrással próbálta elkerülni, hogy kiszemelt áldozatára vethesse magát. Kihasználva a démoni teremtmény figyelmetlenségét, kardjával felfelé döfött. Sikerült mellkason szúrnia, mellyenek hatására a bestia már erőtlenül, de a lendülettől tovább hajtva zuhant a földre. A lény nem mozdult. Cibill is feleszmélt majd hitetlenkedve nézet körbe. Greg a tetemhez ment visszaszerezni kardját, amit a zuhanó test csavart ki kezéből. Mikor kihúzta, a szörny szemei felpattantak, agyarait Greg jobb lábába mélyesztve.
- ÁÁÁÁÁÁ! - Üvöltött Greg a fájdalomtól és dühtől vezérelve a farkas koponyájába mélyesztette kardját. Újra és újra döfött, míg a fájdalom felül nem kerekedett, amitől Greg összeesett.
- ÁÁÁ! A lábam, ez a szemét dög! Segítsetek már! - Üvöltötte. Jad és Sam segített kiszabadítani Greg lábát a szörny pofájából, majd Sam, tőrével felvágta nadrágja szárát, hogy lássák a sebesülést. Sokkoló látványt nyújtott a hatalmas harapásnyom. A démon utolsó támadásával szinte teljesen szétmarcangolta Greg lábszárát, letépve a hús és izmok egy részét a szét tőrt csontról. A vér csak úgy ömlött a sebből.
- Azt a kurva a lábam! ÁÁÁÁÁ ez kurvára fáj!
- Sajnálom Greg, de ezt le kell vágnunk minél gyorsabban! Menthetetlen - Mondta Sam miközben próbálta elállítani a vérzést.
- A fenébe! Ez nem lehet igaz, hogy mennyire fáj! Sam elővette táskájából az orvosi felszerelését.
- Had nézzem meg én talán meg gyógyíthatom. - Mondta Cibill s egy vörös folyadékkal teli üveggel a kezében letérdelt Greg mellé.
- Menj onnan Cibill! Nincs idő kuruzslásra, csak úgy menthetjük meg, ha levágjuk a lábát. Jad fogd le Greg-et! Jad letérdelt Greg másik oldalára, hogy lefoghassa, ha eljön az idő. Cibill fogta az üvegcsét majd tartalmának felét rá öntötte a sérülésre.
- ÁÁÁ hagyd abba, ez fáj! ÁÁÁÁ - Kiabált Greg.
- Most pedig a maradékot meg kell innod! Nyújtotta Greg felé az üvegcsét Cibill.
- Vidd innen azt a szart!
- Jad segíts megitatni vele, hidd el ettől meg gyógyul!
- Még pár perc s készen állok az amputálásra! - Szólt Sam.
- Kérlek Jad, bízz bennem. - Kérlelte továbbra is Cibill. Jad elvette Cibill-töl az üveget.
- Jad, Nem merészeld megitatni velem azt a sza....glugy,glugy,glugy!
- A fenébe ennek nagyon szar íze van! Blhö, blhö, blhö. Öklendezett Greg, mire Cibill egyik kezével befogta a száját, másikkal újabb üveget vett elő. De ez inkább amolyan italos üvegnek tűnt.
- Igyál, ez segít a hányingeren.
- Mi ez? Blhö, blhö.
- Gyümölcs párlat, nagyon finom! Greg az üvegre nézet majd elvette s nagyot kortyolt bele.
- Aszta, de jól esik az után a szar után, amit adtál. Glugy, glugy. Áh! Jó erős! Tényleg mi a fene volt az előző üvegben?
- Troll vér! Egy igen erős gyógyital.
- Mi a...., te vért itattál velem? Mi vagyok én vámpír szerinted?
Miután ezt megkérdezte csörömpölést halottak. Sam nem messze állt tőlük orvosi felszerelése a földön hevert.
- Mi történt Sam kísértetet láttál?
- A lábad Greg. A lábad teljesen meg gyógyult! - Jelentette ki Sam ámuldozva.
Mindnyájan Greg lábára néztek. A sebesülés eltűnt és csak egy kisseb forradás emlékeztette őket a történtekre.
- Mondtam, erős gyógyital! Csak sajnos ritka! Még egy üvegcsével van nálam, szóval csak óvatosan legközelebb!
- Ez nem lehet igaz! Ilyen szer nincs - Mondta Sam.
- Látjátok ez a baj veletek. Akkor se hisztek el, ha látjátok a csodát. Greg felállt.
- A csodaszered Buck-on is működik? - Kérdezte Greg.
- Nem Buck-on már nem segíthetek! Ő meghalt. A szer csak az élőkön segít.
- Mi legyen vele? El kéne temetni. Válaszolta meg kérdését Sam.
- Nincs rá idő. Ahogy ez a démon farkas úgy más bestia is megtalálhat minket! Tovább kell menni. A Tetem úgy is magához vonzza a ragadozókat - Mondta Cibill.
- Akkor eldőlt, tovább megyünk! - Közölte Greg, majd odament a szörny teteméhez s kihúzta fejéből kardját. Megkerülte s oldalából kihúzta a másik kardot is.
- Kinek adhatom? - kérdezte miközben felváltva nézett Jad-re és Sam-re is.
- Hát azt hiszem, mégis magamnál tartanák egy olyan kardot. Felelte Sam. Ugye nem gond Jad?
- Persze tedd csak el. Sam felszerelte övére újdonsült kardját, majd elpakolta orvosi felszereléseit. Újra Csend borult a tájra.
- Apropó, merre tovább? Csak nekem jutott az eszembe, hogy Buck volt a nyomolvasónk? - Kérdezte Sam.
- Ez igaz, de már nem lehetünk messze és a nyomok is jól láthatóak, nem lesz nehéz követnünk - Mondta Cibill miközben a nyomokat tanulmányozta.
Tovább indultak az erdő sötétjében követve a nyomokat mely reményeik szerint elvezeti őket a falu gyilkosaihoz s véget érhet nekik ez a rémálom. Még órák hosszat gyalogoltak mire a néma csendet zajok szakították meg.
- Cibill, Sam ti maradjatok! Én Jad-el felderítem a terepet. Greg és Jad közelebb lopózott a zaj irányába, míg végül egy terebélyes bokor mögött ráleltek.
Egy tisztás féleséget láttak. A fák sokkal ritkábban nőttek. fény itt már át hatolt a fák gyér lombjain. Egy tábort láttak és a gyilkosokat. Hatan voltak különböző felszerelésben. Szedet vetett egy banda volt. Gépfegyvereiket a hálózsákjaikon pihentették, bár némelyiknél akadt pisztoly is. Ketten a tűznél főzőcskéztek a többiek körülötte beszélgettek is iszogattak. De valami más is furcsa volt. A nap besütött ugyan a tisztásra, a táborra mégis árnyékba borult. Meglátták miért. A tábor mögött ott magasodott a torony. Réginek látszott mégis sértetlen volt és ép. Olyan magas volt, hogy nem látták a tetejét.
- A franc. Úgy látszik Cibill-nek igaza volt - Suttogta Greg. Menjünk vissza.
- Na, mit láttatok? - Kérdezte őket Sam.
- Cibillnek igaza volt, megtaláltuk a varázsló tornyát, amiről beszélt s alatta fegyveres embereket, valószínű ők felelősek a faluban a mészárlásért. Hatan vannak. Akad köztük egy-két komolyabb figura, de a többivel nem lesz nehéz elbánni!
- Akkor mi lesz a terv? - Kérdezte Cibill.
- Megvárjuk az estét. Addigra a legtöbbjük részeg lesz vagy alszik. Így meglephetjük őket könnyedén.
- Rendben.
- Sam, Jad? Nektek mi a véleményetek?
- Akkor este tapossuk el a férgeket - Mondta Jad. Sam bólintott.
'' 8 ''
Az éjszaka egy vánszorgó csiga lassúságával közeledett. A tábort felváltva figyelték rejtekhelyükről. Utoljára Sam volt a soros.
- Nos, Sam volt valami? - Kérdezte Greg.
- Mi! Hogy? Ja, nem semmi különös. Még ketten ülnek a tűznél, de a többiek már alszanak.
- Őrszemek? - Kérdezte Jad.
- Ha igen, akkor azoknak bénák, mert csak a tábortüzet figyelik végig. Lehet, már ők is alszanak.
- Lehet, de ez nekünk ép kapóra jön! Akkor, ahogy megbeszéltük. Ti elfoglaljátok a figyelő állásokat és fedeztek, míg én bemegyek s meglepem őket. Cibill te maradj itt, neked ez veszélyes lehet. Ha lehet, ne rendezzünk vérfürdőt. Csak a kezeikre vagy lábaikra célozatok. Jó lenne kihallgatni egy-kettőt. Kezdjük, lámpákat bekapcsolni és indulás! Sam és Jad bekapcsolták fegyvereikre szerelt lámpát és elindultak két irányba. A tábor szélein, bokrok takarásában haladtak a kijelölt helyre. Greg elindult a tábor felé. Enyhe szél támadt a tábor felöl, ami valami iszonyú bűzt hozott. Greg-nek ismerős volt ez a szag, de nem tudta honnan. Már csak pár méterre volt a tábortűztől. Előtte hálózsákok feküdtek benne emberekkel. A szag felerősödött. A tábortűznél ülők nem mozdultak. Greg tovább haladt a hálózsákok között egyenesen az őrszemek háta mögé, fegyverével megbökve az egyiket. A tábortűz már csak parázslott.
- Gyerünk kezeket fel és adjátok meg magatokat! - Mondta Greg hűvös kimértséggel. Nem volt válasz. Mi van, süketek vagytok? Az egyik őrszem, akit megbökött elkezdett felállni szép lassan. Greg-nek furcsa érzése támadt. Valami nem volt rendben. Túl esetlen és merev volt a mozgása. Igaza lett. Mikor az őrszem megfordult, Greg olyan dolgot látott, amit még csak mozivásznon, horrorfilmekben. Az ember, aki vele szemben állt már nem élt. Bőre sápadt zöldé vált, arca groteszk maszkká torzította a halál.
-OOOOOAAAAHH! - Ordított a hulla, majd megindult Greg felé. Közben már a társa is felállt és a hálózsákban is mozgolódni kezdtek. Greg hátrálni kezdett.
- FIÚK EZ CSAPDA! LŐJÉTTEK ŐKET! - Kiabálta Greg majd tüzelni kezdett a feléje araszoló hullának. Minden egyes lövése eltalálta, de csak annyit ért el, hogy hátrébb lökte. Már majdnem kiért a hálózsákok mellől mikor egy kéz ragadta meg a bokáját. Hátra esett. Próbálta lerázni magáról, de nem tudta. Az élőhalott másik kezét a földbe vájta s közelebb húzta magát Greg-hez, majd egy kard pengéje csillant meg kéken, levágva Greg lábáról a zombi kezét. Cibill volt az.
- Ezeket nem fogják az egyszerű fegyverek, csak a kardokkal van esélyünk. Greg felállt s rövidkardjáért nyúlt. Az élőhalottak már mind felálltak s elindultak feléjük, hátrálásra kényszerítve őket, mikor is Sam és Jad feltűnt a csoszogó hullák mögött. Megrohamozták őket s kardjaikkal el is intéztek kettőt.
- Pusztuljatok mocskos zombik! - Kiáltotta Sam. Jad némán irtotta őket.
Greg-ék felbátorodva támadásba lendültek. Négyen pár perc alatt levágták a maradék zombit is.
- Mi fenék voltak ezek Cibill? És ne merészeld azt mondani, hogy élőhalottak. Olyanok nincsenek.
- Rendben, mondhatom azt is, hogy csoszogók voltak, vagy mozgó halottak. Kinek mi tetszik.
- A fenébe, így már nem tudjuk kikérdezni őket. Sam mintha azt mondtad volna nem történt semmi, amíg te őrködtél? - Fordult Sam-hez.
- Bocs Greg, lehet, hogy pár percre elbóbiskoltam. De tényleg csak pár perc lehetett. Maximum tíz.
- Sam! Meg is hallhattunk volna miattad!
- Mondom, hogy sajnálom! Hányszor kell még mondanom?
- És miért késtetek ennyit mikor segítségért kiabáltam. - Kérdezte Jad-re nézve.
- Elkapott valami inda és elkezdett fojtogatni. Alig tudtam levágni magamról.
- Sam?
- Szintúgy. Az erdő megelevenedett s megtámadott.
- Jól van legközelebb legyetek óvatosabbak. Greg-ék összeszedték a fegyvereket, hogy visszavihessék a bázisra, ha végeztek a torony átkutatásával. Greg és csapata Cibill-el elindultak a toronyhoz. Egy hatalmas kapu volt az egyetlen bejárata. Bent sötétség uralkodott és ugyanaz a bűz áramlott belülről is.
Cibill két fáklyát gyújtott s egyiket feléjük nyújtotta.
- Sam te hozod az egyik fáklyát!
- Miért én?
- Mert elbóbiskoltál őrködés közben. Sam elvette az egyik fáklyát majd bementek a kapun. Bent üres volt minden, csak a fal mellet kanyargott felfele egy lépcső, elindultak rajta. Időközönként a falon fáklya tartókat is találtak. Némelyikben még fáklya is volt, így azokat meggyújtották. Ahogy haladtak, a felettük megbúvó szűnni nem akaró sötétség végelláthatatlan magasságokba tőrt, mígnem egy csapó ajtó tűnt elő a sötétből látszólag a semmiben lebegve. Nagyobb vaskarika fogantyú lógott rajta. Greg megfogta s vállával nekifeszülve próbálta felnyitni, de csak pár centire sikerült megmozdítania. Jad segítségére sietett s immár ketten nekiveselkedve sikerült felnyitniuk. Az ajtó egy hangos csattanással jelezte, hogy földet ért. Greg köszönetképp biccentet Jad felé majd előre ment. Mikor felért a falakon fáklyák gyúltak, ami meglepte Greg-et. Fegyverét készenlétbe helyezve nézet körül. A falakon valamiféle rajzolatok voltak, de Greg tekintetét nem ez vonzotta, hanem a terem közepén fekvő oltárféleség, amin mintha feküdne is valaki.
- Segítsenek, kérem! Szabadítsanak ki! - Kérte az oltáron fekvő férfi miközben feléjük fordult.
A többiek is felérve az oltárt vették szemügyre. Csapdát sejtve óvatosan haladtak az oltár felé. Közeledve feltűnt az oltár felett egy láncon lógó kisseb tál is és még valami. Olyan szörnyűség tárult eléjük, amit még egyikük se tapasztalt.
A férfi mellkasát és hasát felvágták, bőrét kettéhajtva, mint egy könyvet látni lehetett a gyomrában tekergő beleket, a táguló és szűkülő tüdőt és a mellkasában dobogó szívet. Végtagjait fém bilincsel rögzítették az oltárhoz. A látvány és a bűz olyan iszonyatos volt, hogy Sam-en kívül mindenki öklendezni kezdett. Ő a harcmezőn, már hozzászokott az ilyesfajta bűzhöz.
- Ki maga, és hogy került ide? - Kérdezte Greg miközben visszafojtotta öklendezését.
- Derill vagyok és a faluból raboltak el! Kérem, segítsenek!
- Sam tudsz vele valamit kezdeni?
- Hogy érted?
- Hát úgy hogy össze tudod varrni? Így azért még se szabadíthatjuk ki!
- Össze tudom varrni, de az több idő. A legjobb az lenne ha Cibill-nél lévő csodaszert használnánk. Az egy kettőre helyre rakja. Cibill a falon lévő rajzolatokat tanulmányozta.
- Héj Cibill van még abból a trollvér nevű italból?
- Igen, de miért kérded? - Kérdezte tovább tanulmányozva falakat.
- Mit gondolsz, ennek a szerencsétlennek kell!
- Hát azt hiszem az nem jó ötlet.
- Kérem, segítsenek, nem akarok meghalni!
- Igazán és miért nem?
- Nézzétek a falakat. A Rajzok szerint egy ember szívét kell az oltár felett lévő láncon lógó edénybe rakni ahhoz, hogy tovább mehessünk.
- Kérem ne! Mentsenek meg!
- Na, ne ezt nem mondhatod komolyan. Nem vagyok hajlandó feláldozni az életét a továbbjutásért. Különben is a fegyverek megvannak a banditák meg halottak. Mi teljesítettük a részünket.
- Igen és mi van, ha ez a varázsló még mindig él és ő bérelte fel a zsoldosokat a világotokból.
- Ez teljes képtelenség! Már vagy száz éve halott - Mondta Sam.
- Igen és a varázsital is képtelenség volt, ami begyógyította Greg lábát? Vagy a Farkas démon?
- Jó, jó tegyük fel, hogy él, de akkor se vagyok hajlandó ezért ölni! -Mondta Greg.
- Helyes akkor gyógyítsuk meg! - Mondta Jad.
- Akkor beszéljünk másképpen! Tudom, hogy mire van szükségetek! Egy bázist akartok létre hozni Canaria-ban! Én el tudom intézni. Meg tudom győzni Első Damos királyt hogy jó ötlet, lenne egy Alantiszi bázis Canaria-ban. Nem lenne, ez sokkal jobb mintha arról győzném meg, hogy ti öltétek meg a falusiakat? - Kérdezte Cibill.
- Kérem, nekem gyerekeim vannak!
- De ez zsarolás! Ne hallgass rá Greg menjünk! - Mondta Jad. Sam varrd össze. Te Cibill meg jobban teszed, ha oda adod azt az gyógyitalt - Mondta miközben Cibill felé indult.
- Várjatok! - Mondta Greg miközben ökölbe szorította kezét.Egy belső hang szólalt meg. Vedd ki a szívét! Te is ezt akarod. Sam Vedd ki a szívet s rakd a tálba!
Cibill elmosolyodott.
- Ne! Kérem! Nem akarok meghalni!
- De Greg ezt mondod komolyan. Erre nem vagyok hajlandó, egy francos bázisért!
- Halottad a parancsot! Nem csak a bázisról van szó, azt akarod, hogy kitörjön a háború. Ez a béke ára!
- De én ezt nem vagyok hajlandó megfizetni! Greg elővette Desert Eagle-ét és Sam-re célzott.
- Ezt ne tedd Greg! -Kérte Jad.
- Azt mondtam Vedd ki s tedd a tálba! - Mondta, (Öld meg! Öld meg.) majd ellőt Sam válla felett. Nem hallgatott a késztetésre.
- Rendben! Oké! De ha vissza értünk hivatalos parancsot teszek ellened. Greg nem látod! Ez őrültség!
- Leszarom! - Mondta majd mikor Sam elindult az oltárhoz elrakta fegyverét. Sam elővett egy szikét s azzal látott neki a műveletnek.
- Ne! Ne! Kérem! ÁÁÁÁááá!
Pár vágás után kiemelte a nemrég még dobogó szívet s a tálba helyezte. A tálon rúnák izzottak fel vörösen, majd a szív újra dobogni kezdett, Bu-bu...Bu-bu...Bu-bu, egy ismeretlen erő elkezdte felhúzni a tálat.
- Mi a fa... - Lépett hátra ijedten Sam.
- Helyesen cselekedtél - Állapította meg Cibill, majd pár perc múlva egy lépcsősor ereszkedett le a semmiből a fal mentén. Tovább indultak az ismeretlen felé. Sam és Jad nem értették meg Greg döntésének okát s nem érezték annyira a felelősség súlyát se. Ezt Greg is tudta, így nem is várt mást tőlük s nem is haragudott. Majd ha nektek is ekkora felelősség lesz a vállatokon! Csendben haladtak. A falak szürke kövein pókhálók jelentek meg. Ahogy feljebb mentek egyre sűrűbb lett, míg nem teljesen eltorlaszolta a tovább jutást.
- Kardokat elő s vágjunk utat! - Adta ki a parancsot Greg. Szerencsére a kard könnyedén átvágta a nyúlós hálót. Greg végül megtalálta az utat a hálóból s indult is tovább. Jad-nek kicsit szűk volt a járat ezért akarva, akaratlanul is hozzá ért néha. Már majdnem kiért mikor valami a hálóból felé mozdult. Már majdnem kettészelte mikor meglátta mi az. Egy ember koponyája indult meg felé s távolabb a csontváz is láthatóvá vált. Évtizedek óta lehet a háló foglya s Jad csak remélte, hogy a háló tulajdonosa már elköltözött. Miután a hálóból szerencsésen kijutottak nem mesze feltűnt egy újabb nyílás, ám ezen nem láttak ajtót így csak bementek rajta. A torony újabb szintjéhez értek. Sötét volt, még a fáklyafény is cserbenhagyni látszott őket, mikor egy vakító fény gyulladt ki középen. Szemük lassan kezdett hozzászokni, de még így is bántotta szemüket. Szétnézve több érdekes dolgot is láttak. Először is a középen lévő fényforrás egy kristályból áradt. Másodszor a falak teljesen fehérek voltak, de ami még ennél is furább volt, hogy a kristályt három démoni szobor állta körül, árnyékaik a falra vetülve. Mikor mindnyájan felértek a nyílás hangos nyikorgással bezárult mögöttük.
- Ez csapda! - mondta ki Cibill a nyilvánvalót.
- jól van fiúk, szóródjunk szét s figyeljetek. Szétváltak s lassan bejárták a területet. Síri csend uralkodott.
- Most minek kéne történnie? - kérdezte Jad.
- ÁÁúú! - Kiáltotta Sam.
- Mi történt? - Kérdezte Greg.
- Valami megkarmolt!
- ÁÁÁ! Most engem is! - Mordult fel Jad.
- Greg vigyázz, az árnyékok mögötted! - Ordította Sam. Greg nem habozott előre bukfencezett elkerülve az árnyék támadását, majd szembefordult támadójával. A szobrok árnyékai támadták meg őket. Cibill kardjával próbálta eltalálni az árnyékot, de csak az acél hangját halotta, ahogy kőfalnak ütközik. Sam és Greg egyszerre próbálták lelőni az árnyékokat, mindhiába mert csak a falat találták el. Az árnyékok Jad-et vették célba s karmolni kezdték egyik a másik után. A többiek tehetetlenek voltak. Jad a fájdalomtól eszét vesztve őrjöngeni kezdett s kardját előrántva csapkodott mindenfelé, mikor is egy démoni sikoly hallatszott. Az egyik árnyék hátra esett s fájdalmába ordítva újra támadásba lendült.
- Hát persze, hiszen ezek csak árnyékok! - kiáltott Cibill miután ezt látta. Greg, Sam, Jad a fegyvereitek árnyékával támadjátok őket! Ezek után az árnyékoknak már esélyük se volt ellenük, szép lassan elintézték őket. Amikor egy árnyék meghalt, a hozzá tartozó szobor is darabokra tőrt, így mikor végeztek nem maradt más, csak törmelékek, a kristály s az újra szabad visszaút.
- Ez szép volt Cibill. Nélküled most nem állnánk itt - Mondta Greg.
- Neked köszönhetem az életem. Az adósod vagyok - Mondta Jad.
- Jól van, jól van tényleg ügyes, de most merre tovább? Ezt is meg tudod mondani? - Kérdezte Sam, közben ellátva Jad sérüléseit. A többiek szétnézve, ők se találták meg, hogyan juthatnának tovább. De aztán Cibill mégis észrevett valamit. A szobának nem volt plafonja csak jó pár lábra felettük a végtelen sötétség gátolta meg őket a látásban s mintha a sötétség és fény határán, valami lépcső darabját is látni lehetne. Cibill megmutatta felfedezését a többieknek.
- Remek már csak azt kell kitalálnunk, hogyan jussunk fel. Ha ezt tudom pókembert is meghívtam volna erre a bulira. - Mérgelődött Greg majd belerúgott egy előtte heverő kavicsba.
- Greg, te zseni vagy! - Mondta Jad majd elmosolyodott, talán most először eddig. Elkezdte gyűjteni a kavicsokat, lehetőleg a mindnél szabályosabb formájúakat, majd a kristály megfelelő oldalán egy miniatűr lépcsőt kezdett építeni. A többiek először nem értették s azt hiték megbolondult, de szép lassan mindegyikük rájött mit akar s utána segítettek neki. Kis idő múlva el is készült az apró lépcsősor, aminek az árnyéka a talajtól emelkedett fel egészen a felső lépcsőfokig.
- Jad a te ötleted volt menj te előre! - Mondta Sam. Jad odament a sötétségből épült lépcső felé s az árnyék lábával fellépet az első fokra, majd ránehezedett. Megtartotta s ezen felbátorodva még pár lépcsőfokot haladt felfelé. A többiek csak ámultak, ahogy Jad lépdelt felfele a láthatatlan lépcsőn, majd óvatosan ők is elindultak rajta. Pár perc múlva újra felfelé haladtak immár rendes kőlépcsőn s azon gondolkodtak mikor lesz ennek vége. Az eddigi akadályokat leküzdöttek, de már elfáradtak, s Jad-et több helyen is megsebezték. Noha a legtöbbjük csak karcolásnak tűnt, voltak köztük komolyabbak is, amiknek ellátásához jobb felszerelés kellet Sam-nek. Már régóta maguk mögött hagyták az előző szintet bár nem tudták mennyi ideje mivel az óráik már rég bemondták az unalmast s idő érzékük is cserbenhagyta őket. A sötétség folyamatosan kúszott egyre feljebb, és feljebb ahogy haladtak a lépcsőn, míg végre fényt pillantottak meg, ami egy újabb nyíláson szűrődött ki. Óvatosan hatoltak be, de ez a szint valahogy más volt, mint az előző. Sokkal hatalmasabbnak tűnt. Körbe a falaknál könyvespolcok voltak, a fényt levegőben lebegő fáklyák biztosították. Középen megégett fa és üveg törmelékeket lehetett látni. A terem másik végén egy trón volt és az egész helyet évszázados por lepte be. Szép lassan elindultak a trón felé. Közelebb érve egy testet pillantottak meg, ahogy a hatalmas szék és köztük feküdt. Valamilyen ezüstös köpenyt hordott, kezében botot szorongatva, míg mellkasából egy díszes kard állt ki.
- Hát Cibill ez úgy tűnik döglött. Mégse ő bérelte fel a zsoldosokat - Mondta Greg, megtörve a csendet.
- Lehet, hogy egy démon volt, aki a varázsló képébe bújt. Közelebb megyek megvizsgálni, ti maradjatok itt és vegyétek elő a kardokat hátha csapda - Javasolta Cibill, aki lassan elindult a tetem felé. A többiek hallgattak rá hátha használniuk kell. Cibill egyre jobban közeledett a látszólag halott varázslóhoz. Köpenyének ezüstös csillogását fakóvá tette a rá rakodott por. Fehér koponyájának rémisztő vigyora alatt, hosszú ősz szakáll húzódott. A mellkasából kiálló kard nagy volt és díszes. Markolat gombja egy kezet ábrázolt, ami egy Smaragdot fogott. Varázsló botjába egy vörös követ, talán rubintot foglaltak. Másik kezében egy könyvet őrzött. Cibill elvette a könyvet, nem volt nehéz mivel a kéz, ami őrizte elporladt mikor hozzá ért. Bőrkötésű könyv volt, borítóján egy démon domború képe látszott.
- Cibill ezt talán mégse kéne! Jobb lenne ott hagyni! - Figyelmeztette Greg. Cibill nem törődött vele, elvette a botot is a kézzel együtt, mert könyökben le tőrt, majd lerázva a botról a csontkezet elindult a trón felé.
- Cibill jobb lenne, ha mennénk! - Mondta már Jad is. Lassan elindultak Cibill felé. Cibill leült a hatalmas trónra.
- Álljatok meg! - Kiabálta Cibill. A többiek megtorpantak.
- Mi történt Cibill és mit csinálsz? - kérdezte Greg.
- Ne szórakozz Cibill! - Mondta Sam is.
- Hát csak annyi, hogy segítettetek nekem megszerezni, amit akartam. Köszönöm nektek.
- Miről beszélsz! Ne hülyéskedj mennünk, kell! - Mondta Greg s tovább indult Cibill-hez.
- Azt mondtam álljatok! - Kiabálta újra miközben karját kinyújtva ökölbe szorította kezét, majd hirtelen kinyitotta. A kardokat, amiket Cibill-től kaptak lila aura borította be. Megpróbálták eldobni, de nem tudták, sőt már mozdulni sem bírtak.
- Így már mindjárt jobb!
- De miért csinálod ezt! Engedj el minket azonnal!
- Most már nem te parancsolsz Greg! Végre megszereztem, amit akartam. Ezt a könyvet és a Varázsló botját.
- Hát ezért volt mind ez? Egy vacak könyv és egy ócska gally miatt?
- Amit vacak könyvnek gondolsz az a Démonok Könyve, amivel parancsolni lehet nekik. Az ócska gally meg a Kapuk Botja. Ezzel átjárót lehet nyitni a Démonok síkjára. Nem is tudjátok, milyen hatalommal bírnak. Ezekkel hatalmamba kerítem Canaria-át kezdve a Canir királysággal. Majd ha végeztem, akkor a ti világotok kerül sorra.
- De akkor kibérelte fel a Zsoldosokat, akik ki irtották a falut? - Kérdezte Sam?
- Gondolom te voltál! Igaz Cibill? - Kérdezte Greg.
- Igen! Felbéreltem őket, mert kellet egy csali, amivel átcsalogathatlak titeket.
- De hát miért minket? Canaria-ban is találtál volna embereket, akik segítenek megszerezni.
- Sajnos ez nem állt módomban. Mióta a kapuk összekötik világainkat, átjártam a földre. Szép lassan megismertem és rájöttem micsoda hatalom van a ti birtokotokban. Fegyverek, robbanó anyagok, Atombomba,, gépek melyek gondolkodnak. Megszédített s egyre többet jártam át. Sajnos később már nem volt olyan könnyű, mert megjelentetek ti, a Kapuőrzők és a legtöbb átjárót lezártátok. Ekkor bízott meg a király, hogy legyek én az összekötő világaink közt. Ez kapóra jött, mert így sok mindent megtudhattam rólatok. Ezután már könnyen sikerült egy zsoldos csapatot felbérelni, akiket áthoztam ide. De sajnos lebuktam. Damos király emberei rájöttek, hogy titokban átjárok a világotokba ezért el akart fogatni. Persze könnyedén elmenekültem, de körözött bűnöző lettem. A zsoldosok persze még megvoltak, ezért kitaláltam, hogy ki irtok velük egy falut, rátok terelve a gyanút.
- Hogy kitörjön a világaink közt a háború! - Mondta Greg.
- Igen.
- De akkor miért vezettél a toronyhoz?
- Mikor a támadást terveztem belebotlottam ebbe a toronyba s utána jártam kicsit. Mikor rájöttem milyen hatalom van a toronyban, eldöntöttem, hogy meg szerzem. Sajnos a zsoldosokra nem számíthattam így kénytelen voltam mást kitalálni.
- S akkor jöttünk a képbe mi?
- Hát persze, így két legyet üthetek egy csapásra. Egyrészt segítetek bejutni a toronyba, másrészt mikor Első Damos értesül a ki irtott faluról a ti holtesteiteket is meg találják majd. Persze azért nekem is segítenem kellett! Mit gondoltok Buck miért segített nekünk és ki vitette az oltárra azt a falusit és ki vágta fel a mellkasát? Hát én!
- Már csak azt nem értem miért ölted meg a felbérelt zsoldosokat?
- Azokat nem én öltem meg. Engem is meglepett, ami történt. Valószínű valami fertőzött ételt vagy vizet ittak s miután meghaltak élőhalottak lettek.
Most nézzük a kincseket. Cibill kinyitotta a könyvet, viszont egy valamire nem számított. A papír több mint száz éves volt így mikor lapozgatni próbálta, egyszerűen elporladt s nem maradt más csak a borítója.
- NEEEE! Ezt nem hiszem el, pedig már olyan közel voltam.
- HA HA HA HA! Látod Cibill ez történik, egy több száz éves könyvel. Mint az álmaid elporladtak - Mondta Greg.
- Nem baj a bot még megvan. Igaz már nincs értelme kaput nyitni a démoni síkra, de ti világotok is jó lesz kezdetnek. Most pedig ti jöttök. Cibill elővette kardját s megindult feléjük. Greg szabadulni próbált, de nem tudott. Lassan beletörődött a halálba, elmúlásba. Sarah jutott eszébe a felesége. Bocsáss meg Sarah!
Majd furcsa érzés lett rajta úrrá, mintha egy idegen erő törne elő, ami átveszi az irányítást. Greg teste megmozdult, majd eldobva az átkozott kardot Cibill felé kezdett rohanni. Cibill-t ez meglepte olyannyira, hogy egy pillanatra megtorpant, majd lassan hátrálni kezdett. Greg útközben kihúzta a varázsló mellkasából a smaragdos kardot, majd tovább lendült. Miközben feléje tartott, Cibill észrevett valamit szemében. Vörösen izzott. Greg oda érve támadásba lendült. Cibill védte a csapásokat, de érezte nem bírja ezt sokáig, ezért egy tűzlabdát lőtt rá. Mellkason találta s Greg-et hátra repítette a varázslat ereje. Sam és Jad meglepődtek mikor felállt nem törődve égő mellkasával újra támadásba lendült. Cibill ezt már nem várta meg, varázsbotjával koppintott egyet a földre majd előre lépve eltűnt a semmibe.
Greg hirtelen meg görnyedt, majd kardjára támaszkodva térdre zuhant. A smaragd a markolat gombban, világítani kezdett. A vörös izzás eltűnt szeméből. Greg visszanyerte uralmát a teste felett, ekkor a smaragd derengése is abbamaradt. Mi történt? Hol vagyok? Ja persze a torony. ÁÁÁ Sajog a fejem.
Greg melegséget érzett.
- ÁÁÁÁ ég a mellkasom! - Kiáltott s elkezdte oltani magát.
Ekkor a torony megremegett s kövek kezdtek hullani a mennyezetről.
- GREG SZABADÍTS KI MINKET! SIESS! - Kiabálta egyszerre Sam és Jad.
Greg elindult a társai irányába, kezében még mindig ott lapult a smaragdos kard, amivel oda érve sikerült kiverni társai kezéből a lilásan derengő kardokat.
- Húzunk innen, mindjárt ránk dől a torony! Sam és Jad ezzel egyetértett így rohantak kifelé. Elértek az árnyék lépcsőhöz s mikor már az utolsó lépcsőfokát is elhagyták a kristály kialudt sötétségbe hagyva őket. Mintha a kard ezt megérezte volna a smaragd újra világítani kezdet zöld fénybe borítva a termet. Meglepődtek, de nem volt sok idejük így rohantak tovább. Átrohanva az oltáros termen, Greg a holtestre pillantott. Nyugodj békében! Mikor leértek a torony aljában a felettük lévő szintek már beomlottak, s már az alsó szint is omladozott. Mikor a torony kijáratához értek egy hatalmas ugrással próbáltak minél távolabb kerülni a toronytól. Hasra érkezve kezükkel a fejüket védték a törmelékektől, majd mikor a robaj abbamaradt felálltak. A smaragd zöld világítása is elhalványult, majd kialudt. A torony teljesen összedőlt.
- Ezt megúsztuk! - Jelentette ki Sam.
- Igen, szerencsénk volt - Mondta Greg.
- A fenét! Te mentettél meg minket! De hogy csináltad? Hogy tudtál mozogni? - Kérdezte Jad.
- Én, én nem tudom. Annyira sajog a fejem. Csak arra emlékszem, hogy ott állunk Cibill-el szemben s nem tudunk mozogni. Utána már csak arra emlékszem, hogy Cibill sehol, omlik be a torony és ti segítségért kiabáltok. A többit meg tudjátok.
- Ez nem hangzik valami jól. Láttuk, mit csináltál! Kitörtél a béklyóból kihúztad a kardot, ami a kezedben van, a varázsló csontvázából, s megtámadtad vele Cibillt. Ő valami tűzgolyót lőtt rád, amitől hátra estél, de nem törődve ezzel felálltál s mikor újra felé rohantál ő eltűnt - Mondta Jad.
- Kard, tűzgolyó, eltűnt varázsló, összeomló torony. Mibe keveredtünk? Hogy magyarázzuk ezt meg a tábornoknak? - Kérdezte Sam.
- Mindenesetre induljunk, nagy út ál előttünk! Greg és csapata összeszedték a zsoldosok felszerelését, majd visszaindultak a toronyhoz. Akadály nélkül jutottak ki az erdőből. A falu ugyanúgy nézett, ki mint ahogy ott hagyták, üresen és romokban. Kivezették az istállóból a lovakat s a kapuhoz indultak. Az út csendesen telt. Fáradtak voltak a beszélgetéshez. Mikor megérkeztek a romokhoz, valamiféle alakokat vettek ki, s mikor közelebbről is megfigyelhették őket, páncélban voltak kezükben lándzsa, oldalukon kardot hordtak. Ők is észrevették őket ezért megindultak feléjük.
- A nevem De'Vegra Tamorien és a Kapulovagok rendjébe tartozom. Önök megszegték az egyezséget és engedély nélkül léptek a Canir birodalom területére és Canaria-ba is. Első Damos király parancsára letartóztatom magukat.
- Héj, csak lassan a testel, hisz maguk hívtak ide minket! - Mondta Sam!
- Nyugalom majd én beszélek! - Intette csendre Greg. Mi Első Damos Király engedélyével keltünk át, legalább is eddig úgy tudtuk. Cibill Tortega pár nappal ezelőtt, Damos király parancsára felkeresett minket s a segítségünket kérte egy engedély nélkül átkelt Alantiszi zsoldos csapat felkutatására, akik lemészároltak egy Canir falut, név szerint Erdőszél faluját.
- Micsoda! Megölték Erdőszél-ben a falusiakat? Ezt azonnal ki vizsgáljuk! Gelos! Fogj, pár embert s azonnal vágtassatok Erdőszél-be. Állítólag a falusiakat megölték.
- Parancs!
- Tudtommal Cibill Tortega már nem áll Damos király szolgálatában, sőt az egész Canir királyságban körözés alatt áll. Egy börtönbe kísérjük magukat, amíg kivizsgáljuk az esetet. Nem érdemes ellenkezni, túl erőben vagyunk! Adják át a Fegyvereiket!
- Nos, rendben. Fiúk le a fegyvert! - Válaszolt Greg miközben fegyverét nyújtotta.
- Erre semmi szükség! - Vágott közbe egy ismeretlen ember, aki most ért oda. Uther Dorn vagyok! Én vettem át Cibill helyét, minta diplomata. Mint ahogy De'Vegra parancsnok is mondta Cibill-t körözik a Canir királyság törvényeinek súlyos megszegéséért. Sajnos egy nappal később értünk ide, mint ahogy maguk elindultak, de beszéltem a Tábornokkal és ő is ugyanezt mondta, mint önök. Hogy elkerüljük a diplomáciai félre értéseket, hazamehetnek.
- Nem ők megszegték az egyezséget ezért letartóztatom őket.
- Rendben De'Vegra parancsnok, de ha emiatt szűnik meg a béke világaink között, én egyedül önt teszem felelőssé.
- Jól van, menjenek! De azt a kardot nem vihetik - Mutatott De'Vegra a smaragdos kardra. Az a kard a családom tulajdonában volt régen, így engem illet! Greg levette a kardot oldaláról és átadta De'Vegra parancsnoknak. Ezután leszálltak a lóról és a kapuhoz vezették őket. Greg elővette a rádióját.
- Halló itt az Alfa csapat. Megérkeztünk, nyissátok az ajtót. A kód New Englandi Kagyló leves. Fehér kagylóból! Sam és Jad elnevették magukat.
- Rendben Alfa csapat az ajtó Nyitva jöhetnek - Mondta egy ismerős női hang.
- Nem én találtam ki a kódot - Mondta majd átlépet a kapun a többiekkel mögötte.
- Jó estét Ginger őrmester. Jó látni magát!
- Köszönöm uram. A tábornok már várja.
- Igen azt sejtettem. Máris megyek! Colbert Hadnagy, Dougles Százados, leléphetnek.
- Köszönjük ezredes! - Mondták egyszerre s elindultak.
- A tábornok úr később magukkal is beszélni akar! - szólt utánuk Ginger Őrmester.