A vak
2019.01.16
Két ember
áll a budai vár falán, egyik az alacsonyabb, koszos ruhájában maga elé bámul és
nézi a Semmit, hisz úgy sem láthat egyebet, mert vak, a szemei össze vannak
varrva. A másik a magasabb, a szépen öltözött a várost nézi, olykor egyet
sóhajt, majd megszólal, úgy mintha tényt közölne:
- Káosz!
- Káosz? Hol?
- Mögötted, előtted, fölötted, alattad, egyszóval mindenhol.
- De hát én nem látom.
- Nem csodálom.
- Én csodálnám.
- De én nem teszem.
- De hát miért?
- Mert vak vagy.
- Á, ezt én nem hiszem.
- De én hinném.
- És miért?
- Mert szemeid össze vannak varrva.
- Jaj, tényleg. Érzem.
- Mondtam én.
- Szóval vak vagyok?
- Vak vagy.
- Akkor nem láttok.
- Jobb is.
- Ennyire szörnyű?
- Ennyire.
- Semmi se szép?
- Semmi se.
- Akkor minek élni?
- Erre válasz nincsen.
- Akkor elmegyek meghalni.
- Tán jobban is teszed.
- De tán a jövő szebb lesz?
- Látni azt se fogod.
- Ja igen, vak vagyok.
- Az vagy.
- Akkor hát, szia?
- Szia.
Majd a magas ott hagyta az alacsonyt, aki újra rá nézet a Semmire, majd
elmosolyodott.
- Látod kedves, már megint csak egy borúlátó személy, ki még nálam is
kevesebbet lát.
Írta: Wolio