Aneroch Zelu
Karakter: Boszorkánymester
- Látom a szemeden, kíváncsi vagy... hát elmesélem ki vagyok!
Pyarron szerinti 3688-as évben születtem Toronban. Pontosabban Rhín tartomány, Mykos városában. Középnemesi család harmadik gyermeke vagyok, bár van két kisebb testvérem is, így inkább harmadik az ötből. Családomról semmi rosszat nem tudok elmondani, tudom ritka az ilyen. A család férfi tagjai már ősidők óta űzik a boszorkánymesteri szakmát... nevezzük mesterségnek. Nagyobb uralkodóházakat szolgálva, védelmezve, felkérésre akár eltörölve a történelem lapjairól, persze csak képletesen. Na de épp ez a mesterség, ami valamiért Nekem nem akaródzott tökéletesen elsajátítani, nem azért mert nem akartam, inkább, csak mert nincs hozzá érzékem. Ezért is tanultam már gyerekkorom óta kardforgatást is. Ennek apám nem igazán örült, de mivel két bátyám is tökéletesen űzik a szakmát, így belenyugodott a dologba, hisz a családi hagyomány tovább élhet. Anyám és két húgom, mint a család női tagjai, a herbalisztikában jeleskednek.
Tulajdon képen, mikor bejelentettem családomnak, hogy kalandozni szeretnék, valamilyen szinten, még örültek is. Nem azért mert, hogy megszabadulnak tőlem, hanem inkább azért mert érezték, hogy ott nem tudok kiteljesedni. Esetleg még remélték, hogy így a családot is jobban szolgálhatom hisz, a Morgurin ház sarjai közt, még sosem volt igazi kalandozó.
Kalandozásaim során összetalálkoztam egy Hergoli mesterrel, aki valamiért, tehetséget látott bennem és tanítani kezdett. Igen hamar kiderült, hogy a villámmágiához, igen is nagy tehetségem van, csak a többi zavaros varázslatot kell hanyagolnom. Jó jó, már azok is mennek, csak nagyobb erőfeszítésbe telik a megidézésük. A villámokat viszont meglepő gyorsasággal kombináltam a gyerekoromban tanult harci technikákkal, így félelmetes fegyver lett a kezemben, amire utam alatt, már számtalanszor volt rettentő szükség. Mesterem miután kitanított, utamra engedett és Ő is új tanítványt keresett... Hogy mit keresett egy Hergoli fent északon, sosem mondta és az igazat megvallva, Én sem kérdeztem soha.
- Mmm, mm mmm, m!
- Oké, ennyi volt a mesedélután. Megmondtam, hogy addig lehetsz kint a levegőn, míg bele nem szólsz, illetve mümmögsz. Tremosz, üsd ki megint, reggel már a városban leszünk és onnantól már úgy is a nemes gondja.
Játékos: Miracor