Hajnalodik

Ébredezik a világ...

Két csipás szemét megtörli a nap, majd kikukucskál a keleti horizonton.

A madárkák álmosan csipognak, közben keresnek egy pocsolyát, ahol megmosakodhatnak. E közben, az éjjeli állatok nyugovóra térnek, de a nappalok virgoncaiba csak most költözik az élet. Bár olykor még ők is laposakat pislognak, hisz valószínű sokáig buliztak tegnap.

Sötét fellegek gyűlnek körös-körül. Hirdetve azt, hogy az égi háború nem sokára kitör. Kik ezt megérzik, menedékbe mennek, a többiek meg kint várják meg az intelmet.

Egy villámmal kezdi az Égura. Egy villámmal, mi belehasít e varázslatos táj legmagasabb fájába, hogy lángra robbantja azt, hogy így megmutatja szörnyű nagy hatalmát. Majd mennydörgés kíséri a gyönyörű fényes átkot, mi őrületes erővel csap le. A gyenge lelkületűekre ijedség száll nyomban, így ők kirontanak a számukra veszélyesé váló menedékükből, hogy újat keressenek.

Aztán elered az eső. Ömlik, mint ha dézsából öntenék. Az Égura vízfüggönybe zárja a tájat és az, ki esetleg kívülről mégis megnézné, az nem látna mást csak az esőt és egy hatalmas égő tölgyfát.

Írta: Wolio