Larasym

Karakter: Pszimester

Életem rövidke története

Shadon Legészakabbi régiójában születtem egy kis faluban, Saronban. Darton Második Tercének 20. napján. Családom nagyon szegény volt, még a szegények közt is! Édesapám istállós volt egy kis putriban, édesanyám otthon vigyázott ránk. Nem keresett eleget édesapám, hogy etessenek minket. Engem meg öt testvéremet. Két bátyám és három nővérem volt, a legidősebb is csak 10 éves. Nem volt elég idős, hogy pénzt keressen. Nem éltünk mindig ilyen körülmények közt, de a zászlósháború, sajnos nem kivételezett se gazdaggal, se pedig szegénnyel. Mindenünket elvesztettük, a házat, földeket, jószágokat és a becsületünket.

Igaz még csak 5 éves voltam de, én voltam Saron réme. A faluban sokan egy rossz jelnek, a gonosz gyermekének tartottak. Amikor valami fájdalom ért, vagy rossz emlékek gyötörtek, mindig valami szerencsétlenség történt. Minél szomorúbb vagy mérgesebb lettem, egyre rosszabb volt. Eleinte csak tányérok, poharak törtek, későbbiekben már ajtók, akár falak is. Igaz még kicsi voltam de, éreztem, hogy valamiért nem szeretnek. Egy idő után ez már a családomon is látszott, a testvéreim már féltek tőlem, valami sötét aura lengte körül lelkemet. Egyszer, egy napon egy vándor érkezett a faluba, sosem láttuk azelőtt. Állítása szerint, keresztülsétált Yneven és egy déli kolostorba igyekszik. Akkor találkoztunk először de, mégis odasétált hozzám, és fiamnak nevezett, pedig nem volt az apám, sosem láttam, nem ismertem. Aznap este felkereste a szüleimet, és sok pénzt ajánlott értem. Szinte el sem gondolkodtak a dolgon, rögvest rábólintottak az üzletre. Nem hibáztatom Őket, soha életükben nem láttak még annyi aranyat és egyébként sem voltam valami nagy kedvenc. Ami viszont biztos, hogy azután, nem volt olyan nap, hogy ne került volna valami finom étek a testvéreim tányérjába, nem kellett többé a rongyos ruhákat felvenni. Még iskolába is jártak. Jobban éltek, mint valaha.

Öt éves voltam, amikor a vándor magával vitt a kolostorba. Ő lett a mesterem! Különleges gyereknek számítottam még ott is. Mint kiderült, a vándor, a nevelőapám, a mesterem, valójában Pszi mester volt. Azért fogadott magához, mert látott bennem valami különlegest, amit mások még nem fedeztek föl. Látott bennem még valami mást is, valami sötétet, valami gonoszt. Megtanított elnyomni, elrejteni ezt az erőt és megesketett, hogy erről sosem beszélünk.

Immár 25 éves vagyok, túljutottam az elméleti teszteken és a gyakorlatok javán is. Már csak a beavatás választott el attól, hogy Én is teljes értékű tagja legyek a rendnek. A beavatás tulajdonképpen egy küldetés volt. Egy boszorkányt vagy egy boszorkánymestert kellett meg találni és likvidálni. Könnyűnek tűnt a feladat. Könnyedén sikerült felkutatnom egy boszorkánymestert és hittem, hogy egyedül is elbánok vele. Ez így is volt, de kaptam egy emlékeztetőt, hogy sohase becsüljem alá az ellenfelem. Egy savfelhő, csúnya sebeket ejtett arcomon, erre emlékezni fogok! Mesterem, kit apámként szerettem, jól kitanított, nem hoztam rá szégyent. A sikeres küldetés végeztével a mentálfonál megszakadt, köztem és a rend vezetője közt. Így lettem hát teljes értékű tagja a rendháznak.

Arel Negyedik Kvartja, 48. nap

Mesteremmel Toron közelében táboroztunk. Vadászaton voltunk egy boszorkánymester ellen, aki elég sokszor keresztbetett már a kolostornak. Az egyik legkörözöttebb emberré vált, röpke tíz év alatt. Egymaga több kárt okozva, mint húsz másik együttvéve. Kagal a boszorkánymester informátoraink szerint, egy megbeszélésre érkezik Zirlon városába, kevéske kíséretével. Könnyű prédának tűnik, lehet sohasem lesz még egyszer ilyen lehetőségünk. Bízva az információ pontosságában, mesteremmel elrejtőztünk egy kis folyót átívelő híd lábánál tudva, hogy ez a legmegfelelőbb hely a támadásra.

Pontos volt az infó, Kagal kocsija pontban éjfélkor ért oda. Alig ért fel a kocsi a hídra, egy pszi lökéssel a kocsist méterekre repítettem és villámot szórtam az első őrökre, kik rángatózva, nyáladzva földre estek. Ez alatt Lassyr a mesterem, egy laza kézmozdulattal elsöpörte a többi őrt és egy szempillantás alatt a kocsiban termett, hogy végezzen Kagallal. De, valami nem stimmelt, nem volt ott senki, számítottak ránk. Toroni fejvadászok tűntek fel a semmiből és ütöttek rajtunk. Lassyr még időben kapcsolt és hárította az első támadásokat, de a Toroniak sokan voltak. Ide még egy képzet csapat pszimeter is kevés lett volna, nem, hogy egy mester és egy tanítvány. Kitartóan küzdöttünk vállvetve, az erejűnk fogytáig. Sokukkal végeztünk, de közel se minddel. Az utolsó kép, amire emlékszem, hogy mesterem több halálos kardszúrást is szenvedett, mielőtt teljesen elsötétült volna szemeim előtt a világ. Magam se tudom, hogyan éltem túl azt az estét, beleeshettem a folyóba, mert messze onnan tértem csak magamhoz, a vízparton. Testem és lelkem megtépázva, mély sebek borítják testemet, még most sem hiszem el, hogy élek. Pár perc szusszanat után mesterem keresésére indultam. Meg is találtam egy jó mérfölddel feljebb de, már nem volt testében élet. Megtisztítottam testét a vértől, finoman bebugyoláltam, és egy rituális szertartás keretében, eltemettem a dombtetőn, egy hatalmas tölgy alá. Fegyvereit és naplóját magamhoz vettem és bosszút fogadtam gyilkosai ellen, Kagal ellen és kiderítem, hogy ki árult el minket, még ha kő kövön se marad. Ekkor éreztem, hogy lelkem mélyén valami megváltozott. Fájdalom, fájdalom! Mintha egy szörny lakozna bennem, és lassan kimászik a mélyből, uralomra tör érzelmeim felett. Mindeddig bennem élt, de most a bosszúmtól új erőre kapott. EZT, A KOLOSTOR, NEM TUDHATJA MEG!!!

Kyel Első Kvartja, 1. nap

Hideg reggel volt, de pihennem kellett. A sebek még fájnak, hát még a lelkem. Gondoltam addig beleolvasok mesterem naplóba. Kicsit olyan érzés volt, mintha akkor is velem lett volna. Amit találtam az, nagyon meglepett. Legrosszabb rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy az igazság ennyire fájó lesz. Naplója szerint a Rend háborúban állt Toron egyik hatalmasával, egy boszorkányhadúrral. A harc hosszú évekig tartott és végül a Rend győzelmével zárult. A boszorkányhadúr, elbukott! Halála előtt viszont még végső erejéből megrontott egy terhes asszonyt és mágiája segítségével lelkét, a magzatba plántálta. Így alapozva meg újbóli újjászületését egy új testben. Természetesen az asszony az anyám, a magzat, pedig Én voltam! Mesterem öt évesen talált rám és már első ránézésre felismerte a bennem rejtőző gonoszt. Parancsot kapott a megölésemre, amit Domviknak hála, megtagadott. Ehelyett kiűzni próbálta a lelket, de túl erős volt, így három lélekblokkot helyezett köré, hogy megakadályozza, hogy valaha is átvegye testem fölött az irányítást. Ez szerencsére sikeresnek bizonyult és a Rend is elnézte engedelmetlenségét!

Kyel Első Kvartja, 2. nap

Mesterem szemeim előtt történő kegyetlen meggyilkolása és a naplóban olvasottak, olyhatalmas lelki traumát okoztak számomra, hogy a bennem élő sötét lélek nagymértékű hatalomra tett szert, mérhetetlen bosszúvágyamnak köszönhetően. Számomra tragikus módon valamiféleképpen sikerrel feltörte, az egyik lélekblokkot, és így picit közelebb került a lelkemhez. Irányítani nem, viszont beszélni már tud hozzám, és nem szép meséket mond. Próbálom kizárni, de be nem áll a szája. Erre semmi szükségem se volt.

Játékos: Miracor