Selmi Ardemis L' Morgorien

Karakter: Selmi Ardemis L' Morgorien - Boszorkánymester - Asces Morga

P.sz. 3697. Esztendő Hideg Évszak - Uwell terce, A bosszú hónapjai - Csontok hava 3. nap

Három napja, hogy elindultam Új-Pyarronból, hogy valami jó kis kalandot keressek. Mikor elértem a vörös erdő szélét, egy felborult szekeret láttam az út szélén. Odasiettem, hogy megnézzem, nem-e sérült meg valaki, de még mielőtt odaértem volna láttam, hogy három fegyveres alak tart fegyverével sakkban egy családot. Egy idősebb férfi próbál szót érteni a támadóikkal és könyörög, hogy azok ne bántsák feleségét és két kislányát. Úgy néz ki, hogy nem sok sikerrel. Ezt persze nem hagyhatom, nem vagyok olyan, hogy szó nélkül tovább lovagoljak. Elővettem fúvócsövem és az egyik legerősebb altatómat, és célba vettem a középső alakot. Tarkón lőttem és szinte pár másodperc múlva, már tántorogni is kezdett. Mikor leengedtem a fúvócsövet a másik kettő hátrafordult és észrevett. 

Nagyjából ekkor esett össze a harmadik. Mindketten a társukra néztek majd rám, megint a társukra és megint rám, majd végül a kezemben lévő fegyverre. Kezdtem felni, hogy ha jobban belegondolnak, kettejük ellen nem lenne esélyem egy fúvócsővel, nem tudnék elég gyorsan újratölteni és az egyik biztos elérne, rosszabb esetben mindkettő. Még arra sem lenne időm, hogy elővegyem a tőrömet. Már épp azon gondolkoztam, hogy beszaladok a fák közé, mire az egyik megszólalt. - Basszus, ez biztos egy varázsló, nézd, ott a botja. - Mire a másik. - A francba, tűnjük innen. - Erre mindketten felkarolták a tárjukat és futni kezdtek a fák felé. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit tegyek, vagy, hogy egyáltalán mi is történt az imént. Amíg nem veszik észre a tűt a társuk tarkóján, remélem menekülni fognak, utána még vagy fél napig nem tér magához. Addigra pedig mi már nem leszünk itt. Szerencsém volt, nem kicsi.

Odasiettem a szekérhez, hogy megnézzem minden rendben van-e. A Férfi letérdelt elém és hálálkodott, hogy megmentettem Őket. Végig varázsló úrnak hívott. Felsegítettem a földről és megnyugtattam, hogy most már minden rendben. Elmondtam neki, hogy ez csak egy szerencsés félreértés, nem vagyok varázsló, ez pedig nem egy bot. Elkerekedett a szeme, amikor rájött, hogy mekkora szerencsénk volt, majd hangosan nevetni kezdett. Nem bírtam megállni Én sem, és elnevettem magam. Majd öt percig nem bírtuk abbahagyni. Miután sikerült, hárman, botok segítségével visszaállítottuk a szekeret a kerekeire. Hálájuk jeleként megkínáltak egy nagyon finom borral. A férfi megkért, hogy kísérjem el Őket Inaak városkába, mert ott szeretnének új életet kezdeni, és persze nem lesz hálátlan sem. Nem akartam visszautasítani, ez egy remek kis első kalandnak ígérkezik.

P.sz. 3697. Esztendő

Hideg Évszak - Uwell terce

A bosszú hónapjai - Csontok hava 6. nap

Négy napja vagyunk már úton és ez idő alatt jobban megismerkedtem Salazzal, feleségével Igarával, és két lányukkal. A 10 éves Luinnal és a 12 éves Liarával. Kedves emberek és szerető család. Ez a négy nap alatt már nem csak mi voltunk úton, igazi karavánná duzzadtunk. Szinte minden nap csatlakozott hozzánk két szekér, így már 7 kocsival, 25 telepessel és 10 harcossal büszkélkedhetünk. Így már nem vagyunk annyira védtelenek. Amíg úton voltunk, magamra vállaltam az orvos szerepét, és nem is voltak tétlen napok. Mindig voltak betege és sérültek, akik ellátásra szorultak. Leginkább a gyerekek.

Két nappal később egy férfi csatlakozott hozzánk. Ijesztő dolgokat mesélt. Állítása szerint goblinok portyáznak a közelben elég nagy létszámban. Tíz harcossal valószínűleg ellen tudnánk állni, de nagy az esélye, hogy sokan megsebesülnének, vagy meg is halnának. Szegény gyerekeket féltem a legjobban. Beszéltem Salazzal, hogy nem lenne jó ötlet, ha beléjük futnánk, szerintem menjünk a főúton, ami kicsit lassabb, viszont biztonságosabb. Salaz, mint a karaván megválasztott vezetője, egyetértett velem. Szerencsére már utunk végén jártunk, így még a kerülővel együtt is, estére elértük a városkát. Az éjszakát még velük töltöm, de reggel szeretnék tovább indulni.

P.sz. 3697. Esztendő

Hideg Évszak - Uwell terce

A bosszú hónapjai - Csontok hava 9. nap

Reggel összepakoltam és elbúcsúztam a családtól. Megkedveltem Őket, jó emberek. Hálából, hogy velük jöttem idáig, Igara készített nekem egy túlélőcsomagot, ahogy Ő nevezte. Tartalma egy üveg bor, egy frissen sült kenyér, gyümölcsök és a specialitása, egy nagy tál csirkeragu. A gyerekektől kaptam egy-egy nagy puszit, Salaztól pedig négy ezüstöt. Nem akartam elfogadni, de ragaszkodott hozzá, hiszen nagyon jól tudta, hogy a készleteimet teljesen feléltem a karaván kísérete alatt. Sem mérgem, sem pedig pénzem nem maradt túl sok. A hosszú búcsúzkodás után, útra keltem.

Ebédidőre elértem egy kis tisztásra, ahol letelepedtem, hogy elfogyasszam a ragut a kenyérrel és leöblítsem egy kis borral. Már szinte befejeztem, amikor egy férfi közeledett a tisztás felé. Mikor meglátott már messziről láttam az arcán, hogy megörült. Pláne amikor meglátta, hogy éppen ebédelek. Odajött és leült velem szembe. Egy idősebb férfi volt, elég fáradtnak és éhesnek tűnt, így megkínáltam a maradék raguval és kenyérrel. Nagyon megörült és örömmel elfogadta. Elmesélte, hogy Innak városába tart és reméli, hogy a rokonai már megérkeztek. Elmondtam, neki, hogy éppen onnan jövök és a városkába tegnap este érkeztem hét család és 10 harcos társaságában, de azt sajnos nem tudom, hogy az Ő rokonai köztük voltak-e. Mondtam, hogy abba az irányba megy, és kb. 5 óra múlva meg is érkezik Innakba. Cserébe elmondta, hogy ha Én, arra megyek tovább amerről Ő jött, holnap délutánra elérek egy kis városba, aminek sajnos már elfelejtette a nevét. Lassan mindketten tovább indultunk.

Este még mindig az erdőben voltam, így kénytelen voltam itt tábort verni. Tűzrakás után megcsináltam a fekvőhelyem, megetettem és megitattam a lovamat is. Ránk fér a pihenés. Éjszaka motoszkálásra ébredtem, a tűz szerencsére még égett, így gyorsan tettem még rá fát. A száraz ágak hamar lángra kaptak és a fény bevilágította környéket. Megijedtem a látványtól. A tábortűz növekvő fényében kirajzolódott jó néhány farkas alak, legalább tízet számoltam, vagy 20 méterre tőlünk. Legyökerezett a lábam, meg sem tudtam moccanni. Láttak engem, tudták, hogy ott vagyok, de érdektelen voltam a számukra. Még szerencse, hogy lekötötte Őket az a két hatalmas szarvas tetem, amiből épp lakmároztak. Lassú lépésekkel visszamentem a tűz mellé és inkább még rádobtam három nagy tönköt. Ez reggelig kihúzza, de úgy érzem, már én sem fogok visszafeküdni. Hogy is tenném, ilyen szomszédokkal. Megvárom, míg kipihenik az esti lakmározást és tovább mennek. A jóllakott farkas, jó farkas. Reggel Én is továbbmegyek a város fele, nem hiszem, hogy különösebben számítanom kellene más meglepetésre, de azért a goblinok még mindig zavarnak egy kicsit.

P.sz. 3697. Esztendő

Hideg Évszak - Uwell terce

A bosszú hónapjai - Csontok hava 10. nap

Már késő délután volt mire végre beértem egy kis faluba. Nem is reménykedtem, hogy fedél lesz a fejem fölött éjszakára, de az istenek kegyesek voltak hozzám, az öregember nem hazudott! Nem volt valami nagy falu, de jobb, mint ahol a karaván kísérete alatt megfordultunk. Kis lovaglás után a főutcán találtam egy kis fogadót, ez tökéletes lesz éjszakára. Odabent, olyan családias volt a hangulat, ami a létszámot illeti. A többség falusi lehetett de, azért volt egy két érdekes egyén is. Egy fiatal lány páncélban, oldalán egy papnak kinéző egyénnel. Nem messze tőlük valami zenész féle egy lanttal a hátán, kicsit odább két harcos kinézetű egyén. Aki viszont a legérdekesebb volt számomra, az egy törpe volt, szerintem harcos lehetett, pajzzsal meg egy nagy fegyverrel. Ilyen szerzetet nem gyakran látni. Most, hogy jobban belegondolok, kevesebb volt a helyi, mint az utazó. Az este egész jól telt, a törpe kifosztotta a helyieket valami kockajátékkal, a zenész dalaival próbálja elcsábítani a harcos lányt, a pap meg mintha rám kacsintott volna, de remélem ez utóbbit csak rosszul láttam.

Kiáltozást hallottunk kintről és egy vérző ember rohant be az ajtón. Mondani már csak annyit tudott mielőtt elvesztette volna az eszméletet, hogy - GO... GO... GOBLINOK! - A harcosok rögtön kiszaladtak az utcára és a falusiak védelmére keltek. A zenésszel mi távolról próbáltunk segíteni a többieknek, több-kevesebb sikerrel. Néha eltaláltunk egy-egy goblint, néha nem de, inkább nem. Elég kevés mérgem maradt az előző küldetésből, és sajnos azzal sem mentem sokra. Inkább előkaptam én is a fegyverem és úgy siettem a többiek segítségére. Az igazság az, hogy nem voltak komoly ellenfelek ilyen képzett harcosok számára, biztos nem számítottak rá, hogy ilyen sokan leszünk épp a faluban. Azért így is megsebesítettek és megöltek több falusit is, és mint utólag kiderült, el is raboltak embereket. A pap valami mágia segítségével kiolvasta az egyik goblin elméjéből, akit sikeresen elaltattam, hogy merre van a táboruk, és nem csak ezt. Kiderült, hogy néhány órányira vannak innen egy elhagyatott bányában és a vezetőjük egy lélekzabáló démon. Minél több lelket eszik, annál erősebb lesz. Sajnos kiderült, hogy mire kellenek nekik az elrabolt emberek, ezt nem hagyhatjuk annyiban. Egy pár perces pihenő után megbeszéltük, hogy kiszabadítjuk őket a démon karmai közül és igyekszünk felszámolni a goblin tábort is, mert sok gondot okoztak már az itt élőknek, és más falvaknak is. Kialakult a csapat! A harcos lány, a zenész férfi, a pap, a két harcos ürge, a törpe és persze jómagam.

Egy órája lehettünk úton amikor, egy tisztáshoz érve megláttunk néhány goblint egy fekvő nő felett vitatkozni. Legalábbis úgy tűnt, mintha vitatkoztak volna. Sajnos utólag kiderült, hogy a vita oka az lehetett, hogy melyikük mondja meg a démonnak, hogy eggyel kevesebb élő embert visznek a számára. Sajnáltam a nőt, reméltem, hogy sikerül mindenkit épségben hazavinni. A goblinok vitáját hamar lezártuk, nem kell egyikkőjüknek sem elmondani, hisz mind meghalt! Tovább folytatva az utat, már hamar elértünk a barlang szájáig. Nem gondolkodtunk sokat, elindultunk befele. A goblinok nem igazán jelentettek gondot, mindenki csak úgy csapkodta őket, és talán el is bíztuk kicsit magunkat. Nem sokkal ezután majdnem elvesztettük a lantos srácot, kicsit később, pedig a törpét. Nagy szerencse, hogy volt velünk egy pap is, mer egyedül nem biztos, hogy mindkettőjüket meg tudtam volna menteni, de így megúszták. Ez volt az a pont ahol egy kis lelki dorgálás után, már csapatként kezdtünk haladni. Meglepődtem magamon, nem hittem volna, hogy éles, életveszélyes helyzetben, ennyire helyt fogok tudni majd állni, és ilyen sok jó ötletem lesz majd. - Nem vagyok egy harcos típus és még a mágiához is csak kicsit konyítok, de mégis helyt tudtam állni. - Hihetetlen, hogy egy ilyen kis egyszerű fegyver, mint a parittya, ilyen veszélyes is tud lenni néhány kis goblin kezében. - Nem szeretem a goblinokat! - Jó páron átverekedtük magunkat mire elértünk a démonig. Megvallom kicsit csalódott voltam. Arra számítottam, hogy egy majd 3 méter magas szörnyeteg lesz karmokkal, szarvakkal, meg ilyesmi. Ehelyett a goblinoknál alig picit magasabb, és nem is sokkal csúnyább lény volt ott. Éreztem, hogy valami mágiát akart használni ellenem de, kudarcot vallott. Nem is annyira éreztem, mint láttam. Egyenest rám nézett és valami érthetetlen nyelven kántált valamit, majd csalódott arccal átfordult az egyik harcosra. Ugyan ezt tette vele is, mire a harcos váratlanul hátba szúrta a társát. Olyan hírtelen történt, nem tehettünk már semmit, azonnal meghalt. Míg én feltartottam, a pap leszedte róla a mágiát. Úgy látszik tudatában volt tettével, mert elvakult dühvel a goblinok közé rohant, és ha már fegyvere sem volt, puszta kézzel is ment tovább és ölt. Felvettem a halott harcos kardját és azzal harcoltam tovább. Nemsokára már csak a démon maradt vissza, aki ezt szintén érezhette, mert futásnak eredt. A pappal utána eredtünk és csak messze onnan az erdőben értük utol. Egy villámpengével és egy sikeres suhintással, térdre kényszerítettem, ezután, valamiért úgy megijedtem, hogy a fegyverem eldobva, menekülni kezdtem. Ez szerintem valami mágia lehetett, hiszen nem vagyok egy gyáva ember. Ezt a pap kihasználva a botjával szinte agyonverte. Visszamentem, felvettem a kardot és a démon botját, majd visszamentünk a többiekhez. Hamar megtaláltuk a foglyokat, kiszabadítottuk őket és visszaindultunk a faluba. Már lassan hajnalodott mikor visszaértünk. Ott már nagyon vártak minket a helyiek és nem is voltak hálátlanok a segítségünkért.

P.sz. 3697. Esztendő

Hideg Évszak - Uwell terce

A bosszú hónapjai - Csontok hava 11. nap

Szinte az egész napot átaludtuk a kimerültség miatt, lehetett vacsoraidő mire lementünk a szobáinkból. A törpe már odalent volt és lassan a többiek is követtek minket. Egy asztalhoz ültünk és vacsora után a pap szólított meg minket. Elmondta, hogy ő és a harcos lány, démonvadászok. - Valójában valami mester és tanítvány lehettek. - Elmondta, hogy egy nagyobb démonvadász szektának a tagjai, ami több csoportból is áll, szerte Yneven. Felajánlott egy lehetőséget, hogy csatlakozzunk hozzájuk, legyünk beavatottak és alkossunk a csapatot. Ez nagy felelősséggel, és elhatározással jár, lesznek kötelezettségek, viszont bérezések, juttatások is. Ha viszont mégsem az, aminek elképzeltük, vagy más okból ki akarunk szállni, ezt egy kisebb procedúra után, bármikor megtehetjük. Megkért minket, hogy tartsunk velük a központba, ahol majd egy átvilágítás után kiderül, hogy alkalmasak vagyunk a feladatra, vagy sem. Addig pedig az út során elmondja a részleteket. Nekem tetszik ez a lehetőség, hiszen valami ilyesmire vágytam. Egy kalandozó csapat, akikkel együtt erősödünk és gazdagodunk meg. Igaz, hogy a törpe meg a lantos, már valami " - Elraktad - ... - Nem raktam el - " zsákmányon vitatkoznak, de majd csak összerázódunk. Ha Larasymnak sikerült, nekem is fog, nem okozhatok csalódást az otthoniaknak sem!

Miután mindent elmondott a pap amit, fontosnak talált, kérte, hogy mutatkozzunk be és meséljünk kicsit magunkról. Ez nem is volt rossz ötlet, hiszen szinte semmit sem tudtunk egymásról. A törpe kezdte! Valamilyen Tamplarnak hívják és ő is Új-Pyarronból származik, akárcsak én. Eredetileg Ő is északról érkezett, akárcsak a többi törpe. Nem egy mai darab az biztos, kétszáz éves is elmúlt már. Állítása szerint harcolt Ó-Pyarronban is. Megölték a szerelmét és bosszút fogadott. A zenészt Máriusznak hívják. Róla annyit tudtunk csak meg, hogy egy rokonát szeretné kiszabadítani, rabszolga kereskedők karmai közül, és ezért a célért, már egy barátja is meghalt. Társakat keres, hogy kiszabadítsa rokonát és megbosszulja barátját. A pap szerint hazudik nekünk, de nem tudom, nekem őszintének tűnt. Ha lesz rá lehetőség, én szerintem segítek neki. A lány pedig, Andy. Róla sem tudunk valami sokat. Az már kiderült, hogy szegény családból származik és éppen ezért került a démonvadászok közé. Szülei már nem tudták ellátni, de szerencsére ott új családra lelt. Ő is még csak kezdő ezen a téren, a beavatása is csak épphogy megvolt és már démont és majdnem annyit öltem, mint Ő. Érzem, jó kis csapat lesz ez, remélem a többiek is így gondolják majd, és belevágnak. Ha minden igaz reggel indulunk Illidorba, a központba, ahova Andy vezet majd minket. A pap nem tart velünk, más dolgokat kell intéznie. Érdekes, hogy csak róla nem tudtunk meg semmit, még a nevét sem, pedig Ő erőltette a dolgot.

Az este folyamán még mindannyinknak akadt elintéznivalója. A pap, hamar lelépett, nem is találkoztunk már vele az este. Andy és Tamplar nyugovóra tértek, Máriusz pedig itt maradt a fogadóban pár palack bor, és a pultos lány társaságában. Én pedig a környező erdőkbe mentem növényeket keresni az új mérgeimhez. Szükség lehet rájuk, ki tudja, mikor jön majd jól, hisz nélkülük egy fúvócsővel, nem sokra mennék. Amikor visszaértem a fogadóhoz, Máriusz épp egy csinos, fiatal lányt kísért haza. Van sejtésem, hogy mi előzte meg, ezt a gesztust, elég nagy nőcsábásznak tűnik. Bár meg is értem. A megjelenésével és a dalaival, nincs lány, kit le ne venne a lábáról. Amíg vártam, hogy visszaérjen, elkészítettem a növényekből a mérgeimet, na meg persze nassoltam is egy kicsit. Miután megjött, nyugovóra tértünk.

P.sz. 3697. Esztendő

Hideg Évszak - Uwell terce

A bosszú hónapjai - Csontok hava 12. nap

Reggel mind frissen és üdén ébredtünk. Egy laktató reggeli után felszereltük a lovakat és indulni készültünk, amikor egy nagydarab, vörös fejű helyi férfi nagy vágtatva felénk igyekezett. Egy fiatal lányt cibált maga után és minket méregetett. Felismertem a lányt. Máriuszt, vele láttam tagnap este. Nem kellett sok idő mire összeraktam a képet és lehet, hogy kicsit kiszaladt, de felnevettem. Nem volt szándékos, csak úgy jött. A többiek csak értetlenül néztek, hisz nem tudták azt, amit Én. Máriusz most pácban volt. Egy kisebb, de annál látványosabb hercehurca után, meggyőzte a parasztot, hogy amiért megrontotta a lányát, 8 nap múlva visszajön és feleségül veszi. Szerintem mindannyian tudtuk, hogy ez nem így lesz, de szólni, egyikünk sem szolt. Nem igazán a mi dolgunk volt és szerintem ártani sem ártottunk senkinek. A paraszt Máriusztól kapott egy aranyat, ami szerintem méltányos jóvátétel volt. Életében nem keresne annyi pénzt és így már biztos, hogy kérőt is talál majd a lánynak. Máriusz pedig még a hercehurca alatt, megint láthatatlanná vált. Ezt már csinálta a goblinokkal szemben is. Több lehet benne, mint gondolnánk. Hosszú még az út és Én kíváncsi vagyok, nem csak rá, a többiekre is. Vajon Ők mire lehetnek képesek.

P.sz. 3697. Esztendő

Hideg Évszak - Uwell terce

A bosszú hónapjai - Csontok hava 14. nap

Már három nap eltelt a hat napos útból eseménytelenül. Ez időt arra próbáltuk fordítani, hogy jobban megismerjük egymást. Cormak nagyon szeretett mesélni az életéről és kíváncsi is volt. Mindenkihez voltak kérdései és nem is rosszak. Ilyen kevés idő alatt nem lehet még kiismerni, de szerintem jóban leszünk. Máriusz és Andy, kicsit visszafogottabbak. Nem tudom eldönteni, hogy csak nem szeretnek beszélgetni, vagy azt nem szeretnék, hogy megismerjük Őket. - Vajon rejtegetnek valamit? - Ezt a három napot még növények szedésére is jól ki tudtam használni, így már jó pár adag főzetre valót gyűjtöttem össze.

Harmadik nap estére elértünk egy utazók számára kialakított táborhelyre, nem messze az úttól, egy kis tisztáson. Ez megfelel estére. Elmentem fát keresni a tűzhöz és közben egy patakra is ráleltem. A lovakat megitattuk, a kulacsokat feltöltöttük. Máriusz úgy döntött, hogy megmártózik a vízben, a hideg vízben, a nagyon hideg vízben, a hideg évszak vége felé. Hát persze, hogy megbetegedett! Majd reggel meggyógyítom, addig hátha belátja, hogy jobban kell vigyáznia.

Hajnalban, egy éhes farkas falka támadt a táborhelyünkre. Elég váratlanul ért bennünket, szinte még aludt mindenki, Máriusz meg ráadásul még beteg is volt. Ki szimatolják, ha valaki gyenge, ezért talán Ő volt a legnagyobb veszélyben. Szerencsére volt annyi esze, hogy a tűz mellé feküdt az este, így most egy lángoló ággal védje magát, hisz a farkasok félnek a tűztől. - Ezek vajon ugyan azok a farkasok, akikkel már Én is találkoztam?! - A farkasok elég nagy területen vadásznak, csak gondolom most nem találtak szarvast, sajnálatunkra. Máriuszon kívül, talán a lovak voltak még nagy veszélyben, de sikerült azokat is megvédenünk. Úgy tűnik sikerrel helyt tudtunk állni ellenük. Tamplar és Andy levágott pár farkast és annak hatására a vezérhím visszavonulót fújt. Mégsem voltunk elég gyengék a számukra, vagy csak éhesek nem voltak annyira, bár elég nagy veszteségeket szenvedett a falka, tán ezért vonultak vissza. Bár bevallom, amikor a lovak felé indult pár farkas, a többi meg körbe vett minket, azt hittem, hogy ez a kaland csak, eddig tartott, de szerencsések voltunk, mármint erősek. Máriuszt amennyire tudtam meggyógyítottam, a sérüléseit pedig elláttam. A többi már rajta múlik. Remélem Ő is belátja, hogy most az életét mentettem meg, és ha egy csapat leszünk, ennek oda-vissza kell majd működnie. Nem is lehet máshogy. Ha minden igaz, délutánra elérünk, egy útszéli fogadóba ahol megszállhatunk éjszakára. Nem lenne rossz újra ágyban aludni.

P.sz. 3697. Esztendő

Hideg Évszak - Uwell terce

A bosszú hónapjai - Csontok hava 15. nap

Ebédidő környékén meg is érkeztünk a fogadóhoz, éppen időben, mert az idő kezdett egyre rútabbra fordulni. Viharos szél, szakadó eső. Oly sötétek voltak a felhők, hogy azt is hihettük volna, hogy már esteledik. Az esővel nincs gond, Szeretem az esőt. Bár kétlem, hogy ez Máriusznak olyan jót tenne, még mindig beteg. A lényeg, hogy itt vagyunk, már nem lehet baj.

Belülről is olyan nagy és szép, mint ahogy kintről látszott. Nagy beltér, elegáns környezet, szép kialakítás. A bent lévő társaság is elég színes. Szinte minden faj megtalálható itt, mintha egy Új-Pyarroni fogadó lenne. A fogadóstól kivettünk pár szobát, persze mindenki sajátot, fő a kényelem. A szobák egy másik épületben vannak a folyó túloldalán. Két hídon is át lehet menni a sebes folyó felett. Nagyon szép a kilátás. Egy kis pihenő után veszünk egy meleg fürdő, majd visszatérünk a vacsorára.

A vacsora még számomra várat magára. Visszafelé belebotlottam a közös szállásba, ahol három kritikus állapotban lévő dzsadot láttam, sebtében kezelve, szakszerűtlenül. Valószínűleg azon dzsadok társai lehettek, akiket még idefele láttam az ivóban. Ránézésre is látszott, hogy ha nem kapnak szakszerű ellátást, talán még az estét sem élik meg. Nem tehetek mást, itt maradok és igyekszem segíteni rajuk. Tamplar itt maradt velem és segít. Hasznos segítségnek tűnik és tanulékonynak, és ami a legfontosabb, hogy tanulni is akar. Ez most számomra egy hatalmas mérföldkő, most bizonyíthatok egyedül, hogy mennyit is érek, és azok az évek, amíg nagyapával vándoroltam. Ha sikerül megmentenem Őket, már jogosan hívhatom magam medicusnak.

Máriusz egyszer csak egy rémisztő hírrel toppant be. A fogadós feleségét valaki meggyilkolta. Ki tehetett ilyen szörnyűséget. Nem mehettem a többiekhez, könyékig voltam az egyik dzsadban és még ketten vártak élet halál között. Cormak lehozta a cuccainkat meg a fegyvereinket, mégsem lehetünk védtelenek, mikor egy gyilkos van a fogadóban. Máriusz visszasietett az ivóba. Cormak gyorsan bezárta az ablakokat meg az ajtót és fülelt. Lassan befejezem, jó lenne, ha nem zavarna meg senki. Eddig úgy néz ki, sikerül stabilizálni.

A műtétet befejeztem! Mindent megtettem, amit csak tudtam, és szinte biztos vagyok benne, hogy életben marad. Ránéztem Cormakra - Jöhet a következő! - Ebben a pillanatban kopogtak az ajtón. Hasszan volt az, az egyik dzsad harcos az ivóból. Ő sem hozott jó híreket. Egy vendég és az egyik harcos, szintén meghalt. Lelőtték őket miközben a fogadós feleségének gyilkosát keresték. Nem sokkal ez után Niri is betoppant, ugyanezekkel a hírekkel, így már biztos, hogy nem csak egy rossz tréfa. Hírtelen nem tértem magamhoz. - basszus - Mormogtam az orrom alatt. Ránéztem Tamplarra, majd szó nélkül egyszerre indultunk a többiekhez. Hasszan itt marad vigyázni a sebesültekre. Visszaértünk az ivóba és nem hittünk a szemünknek... "1, 2, 3, 4 " és még a felénél sem tartottam a holttestek számolásában. Négy halott dzsad, kettő haldokló, a fogadós, a felesége, egy harcos, a pipás vendég meg még két másik férfi. - Basszus, mi a fene folyik itt? - A két dzsad talán megmarad, de mégis? Ki tehet ilyet? Vagy kik tehetnek? Lefejezés, nyílpuska, mérgezés és állítólag még a mágiához is ért! Erre vajon képes lehet egyetlen ember? Az indulatok kezdenek elszabadulni, nem könnyű féken tartani ennyi rémült embert. Rajtunk kívül mindenki gyanús! Bár sajnos ebben sem lehetek teljesen biztos, hisz csak pár napja ismerjük egymást. Egyedül a törpöt tudom kizárni, hisz Ő végig velem volt. Cormakkal vissza kell mennünk a sérültekhez, ha nem akarjuk, hogy a holtak létszáma, plusz egyel, szaporodjon. Ezt az operációt sem lehet tovább halogatni, az a kéz sem fogja levágni magát. Ogen és Mara biztonságba viszik szegény árván maradt fiút, mi pedig a sebesültekhez indulunk és leváltjuk Hassant.

Már lassan az operáció felénél tartottunk, amikor egy hangos női sikoly csapta meg fülünk. Ez csak Mara lehetett! Cormak kisietett, hogy megnézze, nekem még dolgom volt. Majd később ordibálást és csatazajt hallottam, ezért Cormak után siettem. Mikor kiértem, Mara a szobák felé szaladt, Cormak pedig egy nagydarab orkkal viaskodott, mármint harcolt életre, halálra. Mara megint felsikított. Az orkot tarkólőttem egy bénító tűvel, a többi már Tamplar dolga. Mire beértem Marát, azt kívántam bár ne tettem volna. Szerencsétlen fiú, kifeszítve a folyosón, felkoncolva. Szörnyű látvány. A törp is utolért minket, ezek szerint győzött, bíztam benne. Levágtuk és bebugyoláltuk a gyereket egy takaróba, majd visszaindultam az orkhoz, hogy megnézzem tudok-e még segíteni és kiderítsem, hogy is történt vele. Rajta kívül még két holttestet találtam a fürdőben. A nemesi pár volt az, átvágott torokkal. - Basszus, mi történhetett - Cormak talán rajtakapta miközben végzett velük, de nem, szerinte az ork hitte ezt rólunk. Szerencsétlen félreértés. Amikor a holttesteket be akartuk vinni a dzsadok szobájába... - NEM-NEM-NEM - mind a hármat leszúrták, akiknek egész eddig az életéért küzdöttem, percek alatt a semmivé foszlott minden igyekezet. Hírtelen megláttam egy alakot miközben épp ugrott ki az ablakon, egy fehér maszk volt rajta. Utána szaladtam, de már csak eltűnni láttam a sarkon. Csak meredtem magam elé, nem tudtam mit tegyek. Ekkor, hírtelen betoppant Andy, elég gyanús időzítéssel. Lehet csak véletlen, da az is, hogy nem. Állítása szerint ketten indultak az egyik dzsaddal, de őt valaki lelökte a teraszról egy kötéllel a nyakán. Hátranéztem, de nem lógott ott senki. Erre közbevágott. - Már levágtam - Nem ismerjük túl régóta és ez elég gyanús. Figyelnünk kell rá! Bár ha jobban belegondolok, Ő sem lehet könnyű helyzetben. Ott állunk Cormakkal a szoba közepén, egymerő véres ruhában, fegyverrel a kezünkben. Körülöttünk hat holttest és Tamplar épp most könnyítette meg az ork szenvedéseit. Ezek után úgy érzem jobb, ha nem vádaskodom, akár még gyanúsnak is gondolhatná, így sem vagyunk túl jó helyzetben. Nem volt már miért tovább itt maradnunk, visszamentünk a többiekhez és vittük a sokkos állapotban lévő Marát is.

A létszám az ivóban is igen csak megfogyatkozott. Nincs itt más, csak Niri, Hassan a két ájult társával és a lovag apródja. Ő elmondta, hogy a többiek Ogent kergetik, mert Ő a gyilkos. Ezt már addigra mi is gyanítottuk. Marát, Hassanra és Nirire bíztuk és Máriuszék keresésére indultunk. Nem kellett sokat keresni Őket, Andy kiszúrta Őket az istállónál. Máriusz és Ogen, egymást ütötték ki, de Ogen az, aki többet már nem kel föl. A bárd lány szólt, hogy bent is van egy súlyos sebesült. Siettem, de már csak az utolsó leheletére értem oda. A lovag Hölgy volt az. Az istállót elkezdtük oltani, mert a csata hevében, lángra kapott, szerencsére a lovak már nincsenek bent. Andy visszavitte Máriuszt az ivóba, de előtte aggodalmának adott hangot, hogy szerinte, van még egy elkövető.

Már egész jól állunk az oltással, így a többit már Cormakékre bízom, és visszamegyek az ivóba ellátni Máriusz sebeit. Mikor beértem, azt láttam, hogy Hassan és Andy harcol Nirivel, majd mindent ellep a füst. Niri megfordul és menekülni próbál, kifele még sikeresen védem a támadását, de sokkal erősebb, mint gondoltam és a földre esek. - BASSZUS, NIRI - Csak most esett le, hogy Ő a másik elkövető. A vékony kis konyháslány, ki gondolta volna!? Úgy bánik a fegyverével, hogy örülhetek, hogy még élek. Kevéske gondolkodás után rámondtam egy rontás, hogy kicsit legyengítsem, lelassítsam és könnyebb legyen elkapni, de arra nem számítottam, hogy fájdalmak közt szinte azonnal összerogy és eszméletét veszti. - BASSZUS, ezt nem így terveztem - Nem gondoltam, hogy ennyire gyenge a szervezete és ilyen erősen jön majd létre a mágiám. Szerencsétlen a bélsorvadás hatására még össze is fosta magát. Bevittük Őt is. Odabent elláttam mindenki sérüléseit és ezzel a készletem végére is értem. A holtakat egy helyre vittük és gondoskodtunk a befedésükről is.

Az este folyamán próbáltam életben tartani Nirit, de túl gyenge volt a rontásomhoz. Hajnalban elvesztettem Őt is. Akármilyen gonosz is volt, az Ő halála viselt meg a legjobban, hisz a többiekkel ellentétben, azt Én okoztam. Érzem, hogy ez a pillanat, egész életemben kísérteni fog. Én orvosnak tanulok, gyógyítani akarok és nem gyilkolni, és mégis öltem. Ő volt az első, aki miattam vesztette életét. Hajnalban lefeküdtem aludni, de az álom nagyon nehezen jött, és ha jött, az is az elmúlt nap szörnyűségeit tükrözte és mindig Niri arcára riadtam fel.

Lehetett vagy dél mire kimásztam az ágyból, de ez nem is csoda. Ebéd után még segítettem Andynek és Cormaknak beazonosítani pár dolgot, átkötöztem a többieket és feltöltöttem a készleteimet. A lovak szerencsére meglettek, és ami még jobb hír, a dzsadok is magukhoz tértek. Mivel vezető nélkül maradtak, belementek, hogy elvisznek minket a szekereiken Illidorba, nekik is van még ott dolguk. Az apród megörökölte úrnője páncélját és lovaggá ütötte magát. Azt mondta, hogy Ő itt marad Marával és megvárja, amíg a többi személyzet visszatér. Az itteni dolgokat majd Ő intézi. Természetesen belementünk. Mi pedig még egy napot maradunk, segítünk még ezt meg azt és majd másnap reggel útra kelünk. Félek már sosem fog kiderülni, hogy mi is történt itt valójában.

P.sz. 3697. Esztendő

Hideg Évszak - Uwell terce

A bosszú hónapjai - Csontok hava 20. nap

Már elmúlhatott az ebédidő mire megérkeztünk Illidorba. Szerencsére ez a három napos út, elég eseménytelenül telt. Nem is baj az elmúlt napok után. Az út alatt sokat beszélgettünk és igyekeztünk még jobban megismerni egymást. Andy előre felkészített minket, hogy hatalmas ez a város, de nem is gondoltuk, hogy ennyire. A déli kaputól vagy három óra volt, mire elértünk a piactérre ahol Máriusz és a dzsadok igyekeztek megszabadulni a portékájuktól. Máriusz mutatkozott be a kereskedőnek, mint a dzsad árus képviselője. Egész jól alkudozik a kereskedővel, a végén még sikerül mindent rásóznia. Az alkudozás elég hosszas procedúra és nekünk, többieknek nem volt türelmünk hozzá, így mi elmentünk vásárolgatni. Muszáj voltam feltölteni az orvosi felszerelésem, mert eléggé kimerült a hét eleji tragikus események alatt. Elég drágának mondható itt a piac. Négy ezüstöt fizettem a készletekért, és ha hozzáveszem azt is, hogy ellopták két aranyam, meglehetősen drága a piac. Mire visszaértünk a kereskedőhöz, Máriusz éppen végzett az üzlettel és a dzsadokat is kifizette. Szép kis summára tett itt szert. Valamit nagyon jól csinál. Nekem is igyekeznem kell, mert ha így folytatom, hamar felkopik az állam. "Érzékeny" búcsút vettünk a dzsadoktól és Andy kíséretével elmentünk egy Arany Kakas nevezetű fogadóba, ami szerinte a legjobb a városban. Már kívülröl is látszott, hogy ez nem üres dicséret. Hatalmas épület és valóban gyönyörű. Szépen kialakított több szintes, teraszos, parkos és még kaszinó is van. Talán még Új-Pyarronban sem láttam ilyet.

Máriusz most megmutatta, hogy még nem sikerült kiismerni Őt és mutatott egy teljesen más oldalát. Adott mindnyájunknak 10 aranyat, hogy ez a mi részünk, és még az itteni költségeinket is magára vállalta. Tudom, hogy sok pénzt szerzett, de hát akkor is. ez egy vagyon. Most értettem csak meg, hogy Ő egy egész más világban él, mint én. az egész este nagyon jó hangulatban telt, ez lehet köszönhető volt az italoknak, amik kör-kört követve érkeztek az asztalunkhoz. Andynek sikerült is kicsit berúgnia, így Ő hamar kidőlt. Cormak is hamar kifáradt és elment lefeküdni. Máriusz a zenész lány barátjával kaszinózni mentek, majd onnan szobára. Kicsit még játszottam én is, de figyeltem, hogy ne veszítsek túl sokat, majd én is eltettem magam másnapra.

P.sz. 3697. Esztendő

Hideg Évszak - Uwell terce

A bosszú hónapjai - Hamvak hava 1. nap

Reggel kopogtattak az ajtón. A pap állt ott, Leslie, és mögötte sorakoztak a többiek is, hasonlóan fáradt ábrázattal, mint ami nekem lehetett. Eljött az ideje, hogy bemutassa nekünk a szektát, illetve, hogy bemutasson minket a vezetésnek és kiderüljön, hogy alkalmasak vagyunk-e a feladatra. Elértünk a szekta területére, ami tulajdonképpen egy kis-város volt a nagy- városban. Azon belül is egy díszes épülethez, ami a vezetés székhelye lehetett. Bekísért minket egy terembe, ahol leültünk három fotelba, három férfival szembe. Rövidke indoklást vártak, hogy miért is akarunk csatlakozni. Miután megkapták, mondták, hogy kezdhetjük a vizsgálatot. Vártam az első kérdést, de helyette éreztem, hogy átsuhantak a pajzsaimon, majd eszméletem-vesztettem. Órákkal később kezdtem csak magamhoz térni a fotelban. Rám néztek és mondták, hogy átmentem a teszten. Ezután Leslie átvezetett minket egy másik helységbe, ahol megkaptuk mágikus tetoválásainkat. Ezzel tudunk majd kommunikálni egymással, csapaton belül. Ahogy Leslie és Andy vezetett minket és mutogatták a helyeket a városkán belül, kezdtem úgy érezni magam, mint Új-Pyarronban, amikor még iskolában jártam. Ez a hely teljesen olyan volt, mint az. Tantermek, laborok, gyakorló pályák és persze a diákszállás. Nem sok különbség volt a két hely között, talán annyi, hogy itt csak egy emberrel kell osztozni a száláson, ott pedig négyen voltunk. Itt fizetni kell az oktatásért, ott pedig ingyenes volt. Bár lehet, hogy nagyapa nem ezt mondaná. Ott a hétköznapi életre tanultunk, itt pedig már sokkal magasabb formában sajátítjuk el a harcot és a túlélést, elvégre démonok ellen fogunk harcolni, vagy mi fene.

Nagyon úgy néz ki, hogy most egy hosszabb ideig itt maradunk és tanulni fogunk. Ez lehet akár több hónapot is jelenthet. Ez idő alatt igyekszem sokszor beszélni nagyapával és érdeklődni a családom felöl, persze majd én is sokat mesélek nekik.

Andynek egy másik helyen van a szobája, ahol a lányok vannak. Máriusz az Arany Kakasban marad és onnan fog bejárni. Majd beszélek Cormakkal, hogy foglaljunk be ketten egy szobát, mégis csak jobb ismerőssel lenni. Igyekszem majd négy órában dolgozni is valamit, hogy legalább az ételre fussa belőle. Ma még pihenünk, de holnap belevágunk a tanulásba.

P.sz. 3697. Esztendő

Meleg Évszak - Adron kvartja

A tűz és a fény hónapjai - Engesztelés hava 1. nap

Már kezdtem azt hinni, hogy megfeledkeztek rólunk, de ittlétünk 100. napján egy küldetést bíztak csapatunkra. Alig fejeztük csak be napi tanulmányinkat, már jött is a riasztás. Leslie keresett minket és egy találkát beszéltünk meg a delfin szökőkútnál. Elmesélt nekünk ott mindent a küldetésről, amit tudott. Emberek tűnnek el nyom nélkül egy kis faluból. Helyiek és utazók is egyaránt. Ezt kellene kinyomozni és likvidálni a tettest. Rejtélyes módon eltűnő emberek, feltehetően valami természetfeletti erő áldozatául estek, így ez a mi hatáskörünk. Elvezetett minket egy földalatti szobába ahol egy pentagram közepén egy csuklyás alak állt. Hamar kiderült, hogy egy térmágia működik a szobában, hisz a csuklyás alak átjuttatott minket egy másik ugyan olyan szobába, mint az, csak egész más helyre. A kis faluba kerültünk, ahol egy hasonló figura várt minket. Ő is elmesélte az eseményeket csak jóval részletesebben, mint Leslie. Felkísért minket egy fogadóba, vagyis a fogadóba. Az egész falu nem volt valami nagy. Megbeszéltük, hogy utazóknak adjuk ki magunkat, hogy kerüljük a feltűnést. Máriusz hamar összetűzésbe került egyik prédájával, egy elf hölggyel. Nem sikerült a csábítás és végül egy párbaj lett belőle. Illetve nem is lett, mert Máriusz bocsánatot kért a hölgytől. Inkább, mint, hogy harcoljon vele. Vacsora után Máriusz és Andy a fogadóban maradt és vigyázta a rendet, Cormakkal pedig sétálni mentünk. Reméltük, hogy történik valami, ami alapján el tudjuk kezdeni a nyomozást. Lényegében nem is kellett sokat várnunk, a fogadóhoz visszaérve valami sötétség vett minket körül. Mágikus sötétség lehetett, hiszen elnyelt minden fényt, amivel csak próbálkoztunk. A sötétben valami lény támadott ránk a magasból. Akármivel is próbálkoztunk, a vaksötétben nem volt semmi esélyünk, Ő pedig számtalanszor megsebzett bennünket. Máriuszék is kisiettek, hogy segítsenek, de nem sok sikerrel. Ráadásul valamiféle mérget is használt, mert elég hamar eszméletünket vesztettük.

Kezdtem magamhoz térni. - BASSZUS, nem látok! - ez akár még a méreg hatása is lehetett volna, de hamar rá jöttem, hogy csak sötét van. Tapogatózással hamar kiderült az is, hogy valamiféle cellában vagyok, viszont szerencsémre az ajtaja, nyitva volt. Lassan, tapogatózva elindultam és egy másik cellát találtam, amelyben feküdt valaki. Máriusz volt az, megráztam, hogy él-e még, de szerencsére magához tért. Halkan motyogott az orra alatt. - Azt a rohadt, már megint. - Nem tudtam mire vélni, de inkább hagytam. Ketten már hamar megtaláltuk Andyt és Cormakot is. Miután fáklyát gyújtottunk, Máriusz szólt hozzánk. Állítása szerint Már sokszor átélte az elkövetkező eseményeket, bejártuk a termeket, szobákat, ellenfelekkel harcoltunk majd meghaltunk és kezdtük előröl, újra és újra. Szegény, nem tudja, hogy milyen nevetségesen hangzik, amit mond. Viszont kezdett ijesztő lenni. Teljes pontossággal leutánozta a reakcióinkat. Szavainkat, mozdulatainkat, mintha már számtalanszor látta volna. Ez már kicsit meggyőzőbb volt, de persze ez még így is lehetetlen. Mutatott egy gyűrűt, amit itt talált a földön. Egy saját farkába harapó kígyó. Ez akár a körforgást is szimbolizálhatja, de akár bármi mást is.

Máriusz elmondta, hogy nemsokára elérünk egy teremhez ahol törött ládák, hordok, fatörmelékek, zsákok és rongyok lesznek. Ha beérünk, szedjünk össze minél több zsákot, mert majd később szükségünk lesz rájuk. Na, jó, valóban egy ilyen terembe értünk, de ez lehetett csak véletlen is, na, mindegy, azért összeszedtük, ahogy kérte. A következő szoba szerinte, tele lesz csontvázakkal, a szoba közepén megy egy lebegő, átlátszó urna, Én majd oda akarok sietni, hogy kinyissam és belenézzek, de ne tegyem, mert, lelkek szálnak ki belőle egyenest a csontvázakba, amik utána majd ránk támadnak. Elég viccesen hangzott, még hogy Én odasiessen kinyitni, nevetséges. Amint beértünk a terembe, láttuk, hogy tele van csontival. Persze miért is ne, egy urna lebegett a terem közepén. Egy pillanatra átfutott a fejemen, hogy vajon mi lehet benne és, hogy odamegyek megnézni, de eszembe jutott, amit Máriusz mondott. - BASSZUS, lehet, hogy igazat mondott és tényleg megtörtént már ez. Nem, nem hiszem, lehetetlen! - A Csontikat összeszedtük a zsákokba, ahogy Máriusz mondta, majd áthordtuk a másik szobába. Ezután kinyithattam az urnát. Lelkek szálltak ki belőle, ahogy mondta, majd csontváz híján elnyelte őket a kristály, ami a terem közepén lógott. Az urna a földre esett és a belseje kincseket rejtett. Tovább haladtunk egy folyosón. Máriusz ránk szólt, hogy ne a közepén, hanem a fal tövében haladjunk, mert itt egy csapda van. Pár lépes után egy hatalmas csatabárd csapódott le a mennyezetből és a járat közepén suhintott végig. Ha nem szól, itt akár valamelyikünk, meg is halhatott volna. Nem tudom, hogy a többiek, hogy vannak vele, de Engem most győzött meg arról, hogy Ő ezeket már tényleg átélte. Rossz belegondolni, hogy mi itt már többször is meghaltunk, és ha nem találta volna meg azt a gyűrűt, azok is maradtunk volna. Soha többé nem láthatnám a családom. Innentől kezdve figyelni fogok mindenre, amit mond. A következő szoba padlója, színes kövekből áll. Minden kő, különböző halált tartogat számunkra és csak kevés a szabad út. Szerencsénkre volt egy kő, ami villámvarázst rejtett. Mágiámmal ez könnyen kivédhettük és így Máriusz útmutatásának köszönhetően, hamar megtaláltuk a kiutat. Úgy érzem itt már a többiek is hittek neki, nem mutattak túl nagy ellenállást. A következő folyosón mintha minden lángolt volna, de szerencsére itt volt egy elkerülő út. Ezen a folyosón valami iszonyatos büdös volt, mintha már hetek óta rothadó hullák lennének a falakban. Andyvel átmentünk egy kis folyosóra ahol három lyuk volt a falon. Mindhármat bevilágítottam a fáklyával majd átkutattam. Pénzt, gyógyitalt és skorpiót találtam. Még szerencse, hogy elsőnek a fáklyát dugtam be, és nem a kezemet. Csatlakoztunk a többiekhez és egy nagy csarnokba értünk. Máriusz figyelmeztetett minket, hogy ne lépjünk az egyik lépcsőre, mert beindul egy sakkmérkőzés, ahol mi leszünk a játékosok, és ha leütnek, végünk. A sakktudásunkkal ez szinte biztos is volt. Itt nem is időztünk sokat, tovább mentünk. A következő szoba egy Boszorkánymester laborja. Nem számít ránk, hamar végezni kéne vele és itt elméletileg sok jó dolgot szedhetünk össze. Ez sajnálatos módon nem úgy sikerült, ahogy elterveztük. Cormak véletlenül felgyújtotta a labort és ezzel az időnk a kutakodásra a töredékére csökkent. Igyekeztem a legfontosabbakat összeszedni. Sietnünk kellett, mert a mérgező füst már nagyon terjedt. A következő terem ahova befutottunk, a dzsungel volt. Máriusz szerint itt a lehető leggyorsabban fussunk végig a fal tövében, mert közel a kijárat. Hát ez így is történt. Lényegében öt másodperc alatt ki is jutottunk. Miért nem ilyen a többi hely is! A következő folyosóról egy könyvtárba jutunk, itt szellemekkel kell megküzdenünk, ha sikerül, itt kicsit megpihenhetünk. Persze így, hogy tudtunk mire számíthatunk és volt időnk megtervezni, ez sem volt nagy akadály. Ez a hely tényleg jó a pihenésre, el sem tudjuk képzelni milyen tudás lehet idebent. Igyekeztem keresni olyan könyveket, amik hasznomra lehetnek a mágiám továbbfejlesztésében, majd utána igyekeztem minél többet megtudni a démonról és arról, hogy, hogyan tudjuk majd legyőzni. Majd három órát pihentünk és keresgélünk. A következő teremből a dzsungelhez hasonló rekordidő alatt távoztunk is. A terem tele volt kriptákkal, de az onnan kikelő zombik és csontvázak már csak a hátunkat látták távozás közben. A következő egy sötét terem volt, amit Máriusz bevallott, hogy eddig még nem derítettünk fel, hanem csak tovább mentünk. Bár ki tudja, miket találnánk itt, ha jobban körülnéznénk. Mikor beljebb sétáltunk, láttuk, hogy a terem közepén egy hatalmas szobor ált. közelebb mentünk, hogy jobban megnézhessük. Hírtelen a szobor megmozdult, mi pedig az ajtóhoz siettünk, de nem találtuk, eltűnt. Nem volt más választásunk, le kellett győzni. Hatalmas pallost forgatott és nem adta magát könnyen, de bevégezte. Az emelvény alatt, ahol eddig állt, kincseket találtunk. Hát mégis megérte átkutatni a szobát. Innen az utunk egy varázslatos szökőkúthoz vezetett, ami minden sebünket begyógyította. - BASSZUS, egy ilyen jó lenne otthonra is. - Miután meggyógyultunk átmentünk a szomszéd szobába ahol Máriusz állítása szerint megtaláljuk majd a túlélőket. Természetesen így is lett. Itt már mindannyian hittünk neki, de Ő, még mindig mondogatta lelkesen, hogy hol mi lesz, még akkor is, amikor nem fenyegetett minket veszély. Persze ennek köszönhetően jutottunk el idáig. A túlélőket átkísértük a gyógyvizes kúthoz. Miután meggyógyultak, tovább megyünk a démon irányába, Ő a következő állomás. Máriusz figyelmeztet minket, hogy idáig jutott el legutóbb és azt már nem tudja, hogy mi vár ránk, ha bemegyünk a démonhoz a szobába. Az viszont biztos, hogy ha nem megyünk be, itt ragadunk. Így nincs túl sok választásunk. A civilek kint maradnak, ha eddig eljutottak élve, ne most haljanak megy szerencsétlenek, mi négyen viszont belevágunk... remélem a démonba... jó mélyen. Miután bementünk, Máriusz úján a gyűrű hangosan sípolni kezdett, berezonált, majd szétrobbant. A belőle kisülő mágia, oly hatalmas volt, hogy semlegesítette a démon által teremtett mágikus sötétséget. Mind meglepődtünk, de a démon még nálunk is jobban. Ez jó, hiszen így már látjuk és felvehetjük vele a harcot, viszont már nincs következő lehetőség. A gyűrű megsemmisült, így ha meghalunk, halottak is maradunk. Mire ez így végiggondoltam, Máriuszt már fel is nyársalta a farkával majd áthajította a termen. - BASSZUS, BASSZUS, BASSZUS - motyogtam, majd a démont elkerülve Máriuszhoz siettem. Megitattam vele egy gyógyitalt, szerencsére még éppen időben. Ebben a pillanatban Andy repült egy másik sarokba, szintén komoly sérüléssel. Amíg Cormak feltartóztatja, Máriusz frissen visszatérve lő rá, Én pedig futok Andyhez. Muszáj volt vele is gyógyitalt itatnom. Ez így nagyon nem volt jó. Most, hogy újra megint mindenki talpon van, összesített erővel mindenki támadja, akármilyen gyors is, minden támadás elöl, nem tud kitérni. Szerencsések vagyunk, egyre több találatot viszünk be és látszólag is egyre jobban sérül. Lassabb és erőtlenebb lesz. Párszor eltalálja a többieket, de szerencsére már nem sérülnek olyan komolyan, a démonnal ellentétben. Minden erőmet összeszedve egy hatalmas villámmal vettem célba és teljes sikerrel mellélőttem. Még Ő is meglepődött, hogy nem találtam el, de nem örülhetett sokáig, mert abban a pillanatban a többiek végeztek vele. Amint a démon összeesett, majd teste elenyészett a síkok közt, feltárult előttünk egy ajtó, nagyon reméljük, hogy ez már a kijárat. Máriusz előre ment megnézni, hogy biztonságos-e, de egy rövid időn belül jött is vissza, hogy fegyverbe. Nagyon reméltem, hogy nem egy másik démon lesz az. Nem sokkal utána három harcos érkezet a terembe, és már támadtak is, ahogy megláttak minket. Cormak és Andy sietett előre a harcosokkal szemben, Máriusz pedig az íjászt vette célba. Természetesen most is hoztam a formám, egy villámot eresztettem egyenest a falba a kért harcos között. Lényegében ez a harc sem tartott sokáig, bár az érdekesség kedvéért, keményebb volt, mint a démon ellen. Legyőztük mindhármat. Igyekeztem Őket életben tartani, hogy hazavihessük Őket, mint foglyokat. Leslievel sikerült megbeszélnem előre a tetoválásnak köszönhetően és az is kiderült, hogy ez egy új szekta, valami démonimádók. Így még fontosabb lett, hogy hazavigyük Őket.

A kimentett falusiakat és a karaván túlélőit hazakísértük és a helyi pap oltalmaira bíztuk. Ők egyszerű emberek, nem lesz könnyű feldolgozni a történteked, de jó kis történet lesz majd az unokák számára. Végeztünk! Sietve hazamentünk a térmágia segítségével Illidorba, a rendházba. Ott beszámoltunk az eseményekről részletesen, a földalatti labirintusról, a démonról és a szektatagokról, akik a bejáratot őrizték. Úgy érzem, jó munkát végeztünk. Eljött az ideje, hogy elosszuk a zsákmányt. A városban volt egy varázsbolt, és az ottani varázsló segített beazonosítani a tárgyakat, amiket találtunk. Kapott pár tárgyat is és cserébe, innentől, ingyen segít nekünk az azonosítással. Jó üzlet volt ez is. Tulajdon képen egész szép kis vagyont szedtünk össze a labirintusban, de úgy érzem meg is érdemeltük. Ez még csak a kezdet. Eljött az ideje, hogy kipihenjük magunka és, hogy tovább folytassuk a tanulmányainkat és képezzük magunkat, hogy jobbak, erősebbek legyünk.

P.sz. 3697. Esztendő

Meleg Évszak - Krad kvartja

A tudomány hónapjai - Ifjak hava 4. nap

Már három hónap telt el a legutóbbi küldetésünk óta. Sikerült már kipihenne fáradalmainkat, mindenki meggyógyult sérüléseiből és új képzetségeket és mágiákat is tanulni tudtunk. Ez idő alatt kiderült az is, hogy szép kis kereslet van a mérgeimre. Sikerült jó pénzért értékesíteni pár adagot az újjak közül. Talán üzletet is nyithatnék, de ez még a jövő kérdése. Szerencsére labort is találtam hosszútávra.

Délutáni órákban Cormak keresett fel, hogy jó híreket kapott. Máriusznak sikerült valamit kiderítenie, felesége gyilkosának hollétéről. Megkért, hogy ha van rá módom, tartsak velük és segítsek az ügyében. Természetes, hogy segítek, ezt kérnie sem kellett volna, pláne, hogy Lar-Dorba megyünk. Ki tudja, talán a nővéremet is megtalálom.

Cormak másnap újra felkeresett és elmondta, hogy talált egy karavánt, ami két hét múlva indul, Új-Pyarronba. Körülbelül 15-18 napost útra számíthatunk. A karaván éppen kísérőket keres, és még fizet is a segítségért. Új-Pyarronból pedig térkapuval megyünk tovább Lar-Dorba. Így még jobban tetszik a terv. Így még a családomat is meglátogathatom. Már nagyon várom. Van még két hetünk felkészülni az indulásra.

P.sz. 3697. Esztendő

Meleg Évszak - Krad kvartja

A tudomány hónapjai - Beavatottak hava 4. nap

Elérkezett az idő. Egy kis vizsga volt a karavánoknál. Aki átmegy alkalmas a feladatra és felveszik. Hát minket felvettek. A karaván vagy tizenöt batárból állt, amit vagy negyven zsoldos katona és kalandozó kísér. A szállítmány, nyers érc. Elég értékes rakomány, kell is a nagy védelem. Másnap, indulás.

A karaván egy tapasztaltnak tűnő katona vezeti és valószínűleg tapasztalt is. A fegyelem és a szigor elég nagy. Mindenkinek meg van a maga helye és szerepe az út során, amit nem hagyhat el és nem hagyhat figyelmen kívül. Cormakkal és Máriusszal az utolsó két kocsit kísérjük és vigyázzuk. A karavánnal utaztak még férfiak és nők is. Az Ő feladatuk a katonák és a vezetők kiszolgálása, a táborépítés és bontás és az élelmezés megoldása. Máriusz természetesen már ki is szemelte új zsákmányát. Én egy fiatal harcos lánnyal lettem egy kocsihoz beosztva. Fiatal, még nem sokat látott, de van benne lehetőség, egyszer talán sokra viszi. Az út eddigi szakaszán nem történt semmi különös, így tudtam olvasgatni a könyveimet.

P.sz. 3697. Esztendő

Meleg Évszak - Krad kvartja

A tudomány hónapjai - Beavatottak hava 9. nap

Előző este elérkeztünk egy kis városkába, inkább falu volt, mint város. Az éjszakét itt töltöttük, fedéllel a fejünk felett. Nem mondom, hogy nem volt jó ágyban aludni. Reggel figyelmeztettek minket, hogy egy nagy létszámú banda fosztogat a környéken és karavánokat is előszeretettel támadnak meg. Ez nem volt a legjobb hír. Sajnos egy ilyen haramia bandának, elég csábító célpont lehetünk. Reméljük, a magas létszámunk elrettenti majd Őket a támadástól.

Hát persze nem így lett! Természetesen megtámadtak minket és mindkét oldalon hatalmas volt a veszteség. A karavánt sikerült megvédeni, de majd az emberek fele oda lett. Majdnem Máriusz is, de szerencsére még időben értem oda. Cormak is összeszedett pár nyílvesszőt, de szerencsére nem voltak veszélyes sérülések. Túl nagyok a veszteségein és még egy ilyen támadást már tuti, hogy nem verünk vissza. Tovább haladva találkoztunk egy zsoldos csapattal, akik a haramiákra vadásztak. Útba igazítottuk Őket. Örültek, hogy besegítettünk nekik, persze a dicsőséget majd biztos egyedül akarják learatni.

P.sz. 3697. Esztendő

Meleg Évszak - Krad kvartja

A tudomány hónapjai - Beavatottak hava 11. nap

Elértük az első komolyabb megállónkat az út során, egy egész nagyvárost. Itt legalább feltölthetjük készleteinket és talán még az elvesztett embereket, zsoldosokat és katonákat is pótolni tudjuk. Szükség lesz rájuk, ha tovább akarunk haladni. Egy-két napot most itt maradunk.

Megvolt a pihenés, feltöltődés a készleteink is tele vannak és még embereket is találtunk. Reggel tovább haladunk Arginsalo irányába.

P.sz. 3697. Esztendő

Meleg Évszak - Krad kvartja

A tudomány hónapjai - Beavatottak hava 16. nap

Előző nap késő délután volt, mire megérkeztünk Arginsaloba. Szerencsére már többször is jártam itt nagyapával, gyógyító körutunk során. Javasoltam a többieknek, hogy sétáljunk be a belvárosba, mert ismerek ott egy jó fogadót, ami a Sasfiókához nevet viseli. Mindenki elég fáradt volt, így nem nagyon ellenkeztek. Finom vacsora után mind nyugovóra tértünk, hisz, másnap kora reggel a karaván, indul is tovább.

Reggel kipihenten keltünk és még a reggelire is maradt elég idő, hogy kényelmesen elfogyasszuk. Egyszer csak annyit látunk, hogy az ajtón belép egy férfi, majd négy katona követi. A férfi egyenest ránk mutat. - Ők voltak! - Nem tudtuk mire vélni a dolgot. Az egyik katona előlépett és felszólított minket a város adta jogánál fogva, bla- bla- bla, hogy adjuk át a fegyvereinket és kövessük. Fogalmunk sem volt róla, hogy miről van szó és a fegyvereinktől sem óhajtottunk megválni. A katona elismételte, miközben társai felemelték nyílpuskájukat, jelezve, hogy használják, ha kell. Nem szívesen, de átadtuk fegyvereinket, majd a szobánkba kísértek minket. Felérve a katonák elkezdték átkutatni a szobánkat és a legnagyobb megdöbbenésünkre a szekrény alól ékszereket, pénzt és egyéb értékeket szedtek elő. Nem értettük a dolgot. Majd a tiszt újra belekezdett, hogy mindhárman minden kétséget kizáróan gyanúsíthatók vagyunk két nemes meggyilkolásában és kirablásában és ezért most letartóztatnak minket. Fogalmunk sem volt, hogy miről van szó és akárhogy ellenkeztünk a felhozott vádak ellen, sajnos nem voltunk olyan helyzetben, hogy higgyenek nekünk. Az is kiderült, hogy itt történt pár szobányira és a férfi, aki lent ránk mutatott, váltig állítja, hogy szemtanúja volt az egésznek, hogy látta mikor meggyilkoltuk a két nemes és Őt is leütöttük. Akármilyen rosszul is hangzik, minden ellenünk szólt.

Nem akartam ellenkezni, bíztam az ártatlanságunkban és, hogy ez ki is fog derülni, de Cormak és Máriusz más véleményen voltak. Ők nem akarták ezt a bíróságra bízni és inkább megtámadták a katonákat, aminek a vége az lett, hogy bár győztünk, de Máriusz megsérült és az egyik katona is meghalt Cormak által. Miután mindenkit megkötöztünk, kifaggattuk a férfit, hogy miért állít rólunk hazugságokat. Ő váltig állítja, hogy nem hazudik és minden úgy történt, ahogy azt elmondta. Nem értettem a dolgot, más ember ilyen helyzetben nem hazudna tovább, féltené az életét, de rajta látszik, hogy meg van róla győződve, hogy minket látott. Nem tudom, hogy ilyen jó hazug, vagy valaki szándékosan hitette ezt el vele. Cormak átnézte a szekrény alatt talált értékeket és talált egy érmét is valami jellel. Hamar rájöttem, hogy az egy zóna varázsjel. Ha egy varázsló is van a képben, az sok mindent megmagyaráz. Még az is lehet, hogy ezek csak beültetett emlékek, de azt sajnos nem tudjuk kideríteni. Vajon ki lehet?! Máriuszékkal fejtegetni kezdtük, hogy mi lehet a háttérben és láttuk, hogy a férfi nagyon figyel. Ha nem is tudjuk meggyőzni, talán tudunk benne kis kétséget ébreszteni. Már az is elég lenne. Végül sikerült, kíváncsi lett, hogy talán, nagyon talán, de van benne valami, amit mondunk. Végül meggyőztük, hogy segítsen a nyomozásban, amivel Ő maga is jól jár, hisz kiderül az igazság, vagy így vagy úgy. A férfi elmesélte, hogy gazdája egy nagyon fontos feladatot teljesített és többször is mondta, hogy veszélyben érzi magát. Találkozója lett volna egy másik nemessel, hogy beszámoljon neki eddigi eredményeivel, de félt, hogy már nem lesz rá lehetősége, ezért írt egy levelet, amit belevarrt a köpenye bélésébe. Ez a levél lehet az, ami igazol minket, csak az a baj, hogy a testeket már elszállították. Megkérdeztük az egyik katonát, hogy hova viszik ilyenkor a holttesteket, - Természetesen a hullaházba, ki gondolta volna. - de állítása szerint a hullákat nem oda vitték, más volt most értük. Ez sajnos nem segít. Cormak és a férfi lement a fogadóshoz, hogy beszéljenek vele. A férfi jelenléte kicsit megnyugtatta, hogy nem öltük meg Őket, bár a hangok arra utalhattak. A fogadós egész segítőkész volt. Elmondta, hogy három fekete köpönyeges alak jött a testekért, de az egyiket felismerte. A Báró varázslója volt az. Még azt is elmondta, hogy hol találjuk meg a városi laborját. Tartok tőle, hogy az övé lehetett az a zóna varázsjel, amit a szobában találtunk, amitől persze hamar meg is szabadultam. Tudom mire képes az a jel. Mindenképpen fel kell keresnünk a varázslót, de még előtte gyorsan el kell tűnnünk innen és keresnünk kell valami jó menedéket. Szerencsére ismerek itt egy családot, akik segíthetnek. Nagyapa még régebben nagy segítséget tett nekik, megmentette a terhes feleség és a magzat életét is. Igaz rég volt, de remélem, segítenek most Ők is. Úton odafelé elhaladtunk egy kis tér mellett ahol épp egy kiáltványt olvastak fel. Rólunk szólt és a gyilkosságról, amit nem követtünk el. Még vérdíjat is tűztek ki a fejünkre. Remek, most mindenki ránk fog vadászni. A csuklyát jobban az arcomba húztam és igyekeztünk tovább.

Úgy ebédidő táján érkezhettünk oda a család boltjához. Bementünk. Ott volt a férfi, igaz elsőre nem ismert meg, de hát sok év eltelt már az óta. Bemutatkoztam, és máris nagy volt a viszontlátás öröme. Felmentünk a házba, köszöntöttem a feleségét is. Ő is nagyon örült. A kislányuk Selmina még iskolában volt. - Igen, rólam kapta a nevét! - Odafent elmeséltük nekik a történteket és biztosítottam Őket, hogy ártatlanok vagyunk, ebben kicsit segített a kísérőnk jelenléte is, bár még Ő maga sem hisz nekünk teljesen. A lényeg az, hogy talán most így van egy biztos menedékünk, ahol nem találhatnak ránk. Már csak azt kell kitalálni, hogy hogyan juthatunk el a varázsló laborjába észrevétlenül és, hogy ott mihez is kezdjünk majd. Most van egy kis időnk összeszedni a gondolatainkat, mit is tudunk biztosan.

Másnap reggel korán indultunk, a családot sem akartuk veszélynek kitenni. A varázsló laborjáig az utat rejtőzve, bujkálva, Máriusszal kicsit trükközve tettük meg. A labor egy kétszintes épület volt. két kis ablak és egy zárt ajtó. Bekopogtam! Egy mogorva hang, távozásra szólított fel. Újra bekopogtam és még többször is azután. Egy ideges férfi nyitott ajtót. Nagyon nem volt lehetősége reagálni, mert Cormak, pajzsával nekifutott és a szoba végéig taszította, majd mi is utána szaladtunk. A szobában rajta kívül még egy férfi volt. A másik férfi tűzvarázsló lehetett, mert elég sok tűzlabdát használt ellenünk, de ez persze nem sokat segített számára. Rövidke harc után, harcképtelenné tettük Őket. A varázslónak nem volt nyoma a helységben, vagy elmenekült, vagy itt sem volt. Nem is nagyon kellett keresgélni, kísérőnk gazdája ott feküdt az asztalon és a levél is a közelében volt. Máriusz felismerte a rejtjelezést a levélen és tudta, hogy azt, csakis a címzett képes felolvasni. Szerencsénkre már azt is megtudtuk, hogy ki volt a levél címzettje. Kísérőnk elvezetett minket a nemes házához. Nem is annyira ház, mint inkább villa vagy palota. A férfi mondta, hogy lehet, jobb lenne, inkább Ő beszélne a nemessel, mert neki jobban hinne és egyébként is ismerik egymást. Kis idő multán néhány Őr jött értünk és vezetett a ház ura elé. Egy hatalmas és díszes szobába vezettek minket, az úr már ott várt minket. Pont annyi szék volt a teremben, ahányan voltunk, úgy látszik, figyel a részletekre. Máriusz odaadta neki a levelet. A férfi a kezébe vette és olvasni kezdte, persze csak magában, közben bólogatott. - Hát ezért kellett meghalnia. - mormogta. Ránk nézett és egy lehetőséget ajánlott. A nevünk tisztázására csak egy mód van. A levélben le van írva, hogy hol találhatóak azok a dokumentumok, amelyek fényt derítenek az igazi gyilkos kilétére és egy árulásra, amire Arginsalo törtélelmében, még sosem volt példa. Ha megszerezzük a dokumentumokat és visszahozzuk neki, nem csak tisztázzuk magunkat, de hatalmas pénzjutalomban is részesülünk, továbbá akár még díszpolgári címre is szert tehetünk. Természetesen erre, nem mondhattunk nemet.

Az utunk a városi Nekropoliszba vezetett, ahol a helyi nemesek sírjai, kriptái vannak. A temető elég kopár volt. Sehol egy virág, vagy koszorú, se bokor, se fa. Az egyetlen, ami talán dekoratívnak számított, azok a hófehér sírok, szobrok és családi kripták voltak. Nem igazán vitték túlzásba a díszítést. Hamar megtaláltuk a kriptát, amit a levélben említettek. Egy rácsos ajtón hamar be is jutottunk. Máriusz és Andy hamar lesiettek a sírkamrába és a csomagot is megtalálták. Mikor már felfelé jöttek, váratlanul rajtunk ütöttek. Nyilak csapódtak a falaknak, szálltak mindenfele, minden felöl. A varázsló ütött rajtunk jó pár fejvadásszal. Kidobtam néhány füstbombát és mikor már semmit sem láttunk, kirohantunk, egy adott irányba. Ekkorra már körbe voltunk véve. Máriusz viszonozta a lövéseket és igyekezett leszedni pár támadót. Andy és Cormak, próbált közelebb kerülni a támadókhoz és közelharcban felvenni a küzdelmet, Én pedig a varázslóra koncentráltam. Cormak és Andy több sebet is kapott, de szerencsére az ellen is fogyott. Sikerült meglepnem a varázslót és harcképtelenné tennem, róla már le van a gond. Épp megkötözni készültem, amikor láttam, hogy Máriusz a földön fekszik és az egyik fejvadász, pont kivégzésre készül. Az utolsó pillanatban sikerült elterelnem a figyelmét és kizökkenteni tettéből, ezt Cormak kihasználva lándzsáját, távolból a férfi hátába hajította. Mire odaértem Máriusz már alig élt, de szerencsére még volt nálam egy gyógyital. Ez nem sokon múlott. Ezen eseményt kihasználva a varázsló sikerrel lelépett. Kár érte, pedig már a kezünkben volt. Szerencsére nem maradt több támadó, így miután összekapartam a többieket is, visszaindultunk a nemeshez a csomaggal. A nemes nagy lelkesedéssel fogadott minket és miután átvette az iratokat, bele is olvasott. Elkerekedett szemekkel fürkészte a sorokat és látszott az arcán, hogy elégedett. Elmondta nagyjából a helyzetet. Segítettünk leleplezni egy trónutódlási botrányt, egy felségárulást, államárulást, több gyilkosságot és kísérletet. Nagyban segítettük a puccsot, hogy megdöntsék a jelenlegi uralkodó hatalmás, aki jogtalanul uralta a címet. Az uralkodó és a varázslója is őrizetben van és a kivégzésükre várnak. Mi még estére a nemes vendégei leszünk és majd reggel, megkapjuk a jutalmunkat.

Reggel fegyveres Őrök jöttek értünk és vezettek minket a nemes elé. Nagyon fel volt háborodva és őrjöngött. Börtönnel és korbáccsal fenyegetőzött. Összenéztünk Cormakkal, nem értettük a dolgot. Máriusz arcán viszont, minden látszott és egyhamar kiderült az igazság. Máriusz már megint megtette, hihetetlen, hogy nem bírt magával. Ő és a nemes felesége is korbácsbüntetést kapott és még aznap kitoloncoltak minket a városból is. Se pénzjutalom, se díszpolgári cím, se semmi más. Máriusz megint elintézte. Már-már komolyan elgondolkodtam rajta, hogy valami nemi bajt szabadítok rá, vagy valami rút átkot, hogy nőre még nézni se bírjon, de fene, hogy nem vagyok olyan. Az elkövetkező másfél hét csendben és morcosan telt, Új-Pyarron felé.

P.sz. 3697. Esztendő

Meleg Évszak - Krad kvartja

A tudomány hónapjai - Felemelkedők hava 10. nap

Hosszú volt az út, legalábbis hosszúnak tűnt. Csendben és duzzogva tettük meg és tanulással. Már csak egy napra vagyunk Új-Pyarrontól, de éjszakára még egy fogadóban szállunk meg, még a falon kívül. Itt még nem jártam, de nem rossz hely.

Hát persze, nem volt rossz hely, természetesen itt is betalált minket a helyi arrogancia. Belénk kötött pár senkiházi. A harcot a kocsmában nem mondanám túl egyenrangúnak. Cormak nekifutásból, teljes erejéből mosott be az egyiknek. Szerintem már akkor sem élt, amikor a nyaka tört el az asztal szélén a hatalmas erejű ütés következtében. Mint egy rongybaba zuhant a földre. Cormak megdöbbent tettén, bár fogalmam sincs min csodálkozott. Egy ilyen ütés után, az lett volna meglepő, ha megmarad az élők között. Nem hiszem el, hogy nem tudja visszafogni magát. Ezek után még egy démon is megjelent a kocsmában és a többi zaklatót rémisztgette. Kicsit lehet én is meglepődtem, de nem volt nehéz kitalálni, hogy Máriusz állt a háttérben. A maradék senki, betojt ijedtében és elmenekültek. Kifizettük a kocsmárosnak a károkat, majd megpihentünk.

Reggel korán indultunk, hogy mihamarabb elérjük a várost. Épp kapuzárásra értünk oda, de természetesen minden gond nélkül beengedtek. Beérkezés után nem sokkal szétváltunk. Cormak a nővéréhez sietett, Máriusz és Andy egy fogadó felé vette az irányt és már Én is alig vártam, hogy találkozhassak Laurinnal és Nagyapával. Nagy meglepetést okoztam otthon és a fogattatás is nagy örömmel telt. Órákon keresztül meséltem a történeteket, amiket átéltem a csapattal. Az este hátralévő részét Laurinnal töltöttem és megtörtént, aminek meg kellett, de a szaftos részletek már nem tartoznak rátok, csak kettőnkre!

Kora reggel a piacon kezdtünk, mert meghívtuk a csapatot egy finom ebédre és még be kellett vásárolni előtte. Váratlanul egy kocsi állt meg mellettünk és Laurint hírtelen berántották engem meg leütöttek. Sokáig üldöztük a kocsit a piactéren és harcoltunk az emberrablókkal. Máriusz próbálta a kocsist megrémíteni az egyszer más bevált démonjával, de nem járt sikerrel. Cormak és Andy két másikkal viaskodott, még a piacon. Sajnos én is komolyan megsérültem és ennek következtében a kocsit is szem elöl vesztettük. A kiérő városőrök biztosítottak, hogy mihamarabb kinyomozzák az esetet, de sajnos mindannyian tudtuk, hogy ez nem igazán szokott nekik sikerülni. Visszasietve a lakásunkra, nagyapának elmeséltem mi történt. Az arcán látszott, hogy sejtette kik lehetnek az elrablók. Ez hamar be is bizonyosodott. Toroni fejvadászok voltak. Nem sokkal később kaptunk tőlük egy levelet. Azt írták, hogy Laurint, elcserélik Thyssen nagyapára és, hogy találkozni akarnak velünk az egyik kocsmában. Ki kellett találnunk valamit, mert nem szerettük, szerettem volna senkit sem elveszíteni. Szerencsére régi barátom, Ragnar Delever, még mindig a városban él és szolgál. Ő egy Krad lovag és már magas posztot tölt be a városi helyőrségben is. Felkerestük és biztosított róla, hogy a legjobb embereivel csatlakozik hozzánk, és segít kiszabadítani Laurint. A találka a kocsmában hamar lezajlott. A kikötőben, egy raktárépületben akarják lebonyolítani a cserét. Látszatra belementünk, de valójában egész más terveink voltak.

Este a raktárépület előtt találkoztunk. Mi öten és Ragnar is hozott két embert. Így vonultunk be az épületbe. Nagyapával előre mentünk és úgy tettünk, mintha megadnánk magunkat. Laurin is ott volt megkötözve. Mikor már kellő távolságra voltunk tőle, nagyapa rámondott egy villám varázst, hogy megóvja biztonságát és ezzel elkezdődött a küzdelem is. A harc véres volt és kegyetlen. Köztük is volt boszorkánymester és sajnos a fejvadászok is képzettek voltak, nem is beszélve az íjászukról. Lassacskán fogytak az emberek, sajnos mindkét oldalról. Ragnar két embere is meghalt. A fejvadászok is fogytak szépen. Az íjász Laurint vette célba, de Ragnar az utolsó pillanatban elé vetette magát. Az életét adta, hogy megmentse Őt. Ezt sosem felejtem. A végén már csak a boszorkánymester maradt, kudarcát el nem ismerve, szintén Laurinnal akart végezni, de most nagyapa szolt közbe. Megragadta a bokályát és agyon égette a mocskot, de nagyon legyengült a küzdelem során és a villámok erejét, már Ő sem bírta ki. Ő is meghalt. Ahhoz képet, hogy úgy jöttem ide, hogy nem szeretnék senkit elveszíteni, nagyapa és Ragnar is halott. Persze, hogy dobjunk rá, még egy lapáttal, Laurinnál még a szülés is beindult. Szerencsére nagyapával már voltam pár szülésnél, így tudtam mit kell tenni. Kisfiam született. Thyssen Ragnar Morgorien! Összeszedtük bajtársaink testét és visszasiettünk a város biztonságába. Sintianak, őszinte részvétünket nyilvánítottuk Ragnar halála miatt, és persze segítséget a későbbiekre. Laurin vele és szüleivel marad, amíg meg nem erősödik, hogy utazóképes legyen és velem jöjjön új otthonunkba. A temetések után Lar-dorba, hogy ott Cormaknak segítsünk. Információkat kapott felesége gyilkosáról és most én segítek, neki bosszúja beteljesítésébe, cserébe, hogy Ő is segített, Laurin megmentésében. Irány hát Lar-dor.

P.sz. 3697. Esztendő

Meleg Évszak - Krad kvartja

A tudomány hónapjai - Felemelkedők hava 17. nap

Térkapuval érkeztünk a városba és rögvest bele is vetettük magunkat a nyomozásba. Utunk egyből egy fogadóba vezetett, hogy kitudakoljuk, hogy ki állhat vele kapcsolatban vagy ismerheti a férfit, kit Véreskezű Archon néven ismernek. Megtudtuk, hogy az egyik kocsmában van egy férfi, aki olyan közvetítő féle. Ha valaki tud valamit a Véreskezűről, akkor az Ő. Felkutattuk hát. Nemeseknek adtuk ki magunkat, akiknek egy bérgyilkosra van szükségük egy helyzet megoldásához és kifejezetten Archont kértük. A férfi elmondta, hogy jelenleg nincs a városban, de nem hiszi egyébként sem, hogy vállalná. Azt már sehogy sem tudtuk kiszedni belőle, hogy merre található. Csak rajta keresztül léphetünk vele kapcsolatba. Próbáltunk még kicsit trükközni, hogy mindig más alakban kerestük fel, ezt inkább Máriusz volt, de így sem ment semmire. Végül megbeszéltük, hogy üzen neki és majd válaszol, hogy vállalja-e a megbízásunkat. Ez a férfi szerint öt napot vesz igénybe, így nem maradt más választásunk, mint, hogy várunk és készülődünk. Az öt napa alatt lényegében nem sok minden történt, voltak kisebb összetűzéseink, de egyik sem volt vészes. Az ötödik nap végén egy levél várt minket a szálláshelyünkön. Az állt benne, hogy "Sajnálom, de nem segíthetek!". Ezek után nem maradt más választásunk, mint, hogy elraboljuk a közvetítőt és kiszedjük belőle a szükséges információkat...

Folytatás várható

Játékos: Miracor