Hangulatkeltő

Ren már izgatottan várta, hogy véget érjen a munkanap és megkapja várva várt fizetését. - Ma megkérem kezét! - újságolta lelkesen munkatársának, aki csak a fejét csóválta. Ren a Vittadora Utazóház és Postakocsi Szolgálatnál dolgozott, ő válogatta szét a leveleket az útirányuknak megfelelően. Választottja, Vanessa, Erik Ravel bőr- és prémkereskedő lánya volt.

Ren, ahogy megkapta fizetését, azonnal a kereskedőnegyed egyik ékszerésze felé vette az irányt. Már hetekkel ezelőtt kinézte a gyűrűt: ezüst volt, nem záródott teljesen körbe, két végén egy-egy farkasfej vicsorgott, amik szemébe kék drágaköveket foglaltak.

Rengeteget kellett spórolnia rá, de úgy érezte, megérte. Új szerzeményét zsebébe rejtve elindult szíve hölgyének háza felé, fejében lánykérés szövegét forgatva, újra és újra. Mikor befordult az utcába, megtorpant. A lakás kapuja közelében ott állt Vanessa egy ismeretlen férfival. Szeme ragyogott a boldogságtól és a fény megcsillant az ujján.

Ren már nem emlékezett, hogy jutott fel a városfalra, csendben a távolba nézett, majd zsebébe nyúlt, de a gyűrű nem volt sehol. Csak egy szövetdarab simult a kezébe. Kivette, de rá sem pillantott, már nem érdekelte semmi, csak a mélység.

Egy fehér szövetdarab száll a szél szárnyán, néha fel, néha lejjebb ereszkedik. Nincs rajta más, csak egy liliomról készült rajz, ami végül megpihen egy rózsabokor tövisei közt.